Zsámboki László: Selmeci ezüst, körmöci arany - Válogatott tanulmányok a szerző születésének 70. évfordulója tiszteletére (Rudabánya – Miskolc, 2005)

I. A bányászat és a kohászat múltjából - A Kárpát-medence bánya- és kohóipara a 19. század végén

Réztermelés. Az 1860-as évektől a század végére mintegy tizedére zsugorodva, eljelentéktelenedett (2.200 t/év mennyiségről 150-200 t/év mennyiségre zuhant). A belső fogyasztás mintegy 70-80 %-a importból származott. Ólomtermelés. A század végi 21-25.000 kg/év termelés némi emelkedést mutat a korábbi évtizedekhez. A belső fogyasztás 27-30 %-a importból származott. Antimontermelés. Az évi termelés a század végén jelentősen emelkedett: az 1880-as évek 250t/év mennyiségéről 950 t/év mennyiségre. A termelés a belső fogyasztás kielégítésén túl szerény exportlehetőséget is biztosított. Nikkel- és kobalttermelés. Az évi 40 t körül ingadozó érctermelés jelentős részét exportálták. A feldolgozott 10 t/év (?) körüli termelés fedezte a belső fogyasztást. (A korabeli hivatalos adatok hiányosak ill. ellentmondóak.) Mangánérc-bányászat. A század utolsó éveire a korábbi 2-3.000 t/év termelésről 68.000 t/év termelésre emelkedett. Az érc feldolgozatlanul került exportra. Vasérc-bányászat, vas- és acélgyártás. A termelés az 1860-as évektől a század végére 5-6-szorosára emelkedett: 1,3-1,6 millió t/év mennyiségre. A kitermelt vasérc mintegy egyharmadát exportálták (főként Ausztriába és Németországba), ezzel szemben a nyersvas-fogyasztás kb. 35 %-át importból kellett biztosítani. A nyersvas-termelés hasonló lendülettel fejlődött, az 1860-as évektől 4-5-szörösére, 450 ezer t/év mennyiségre emelkedett. Az acéltermelés az 1880as 16 ezer t-ról a század végére 400 ezer t/év mennyiségre emelkedett, amely még így sem elégítette ki a hazai fogyasztás igényét: 15-25 %-os importra volt szükség. Szénbányászat. Az 1860-as évektől a termelés 9-10-szeresére, mintegy 5,5 millió t/év mennyiségre emelkedett (ebből kb. 1,2 mt feketeszén és 4,3 mt barnaszén). Az ugrásszerű fejlődés ellenére jelentős, kb. 20-23 %-os behozatalra volt szükség. A magas behozatali arányt a feketeszén-fogyasztás 50 %-on felüli importja eredményezte; a barnaszén-fogyasztás alig 2 %-a származott importból. Sótermelés. A jelentős és feltárt készletek ellenére a termelési szint alacsony volt, s emelkedése lassú: az 1860-as évek 150 ezer t/év mennyiségről a század végére 170 ezer t/év mennyiségre nőtt. Kivitel és behozatal nem volt. Mind a sóbányászat, mind a sóforgalmazás állami monopólium, s jelentős bevételi forrás volt az állam részére. A termelt só mintegy 3-4 %-a származott sófőzésből. Kő- és ásványbányászat. A Kárpát medence területén a belső fogyasztási igényeknek megfelelő minőségű és mennyiségű kő- és ásvány állt rendelkezésre, ezek - nem magas szintű - kitermelése biztosította a belső fogyasztás kielégítését. Sem számottevő export, sem számottevő import nem volt. Egyéb színesfémek termelése. A termelés csekély volta és jelentéktelensége miatt a hivatalos statisztikákban igen hiányos és rendkívül ellentmondó adatok állnak rendelkezésre. Egyben egyeznek meg: sem kivitelük, sem hatásuk a behozatal csökkentésére, nem volt jelentős. Egyedül a higanytermelés lépett jelentősen előre a század utolsó három esztendejében, a külföldi