Zsámboki László: Selmeci ezüst, körmöci arany - Válogatott tanulmányok a szerző születésének 70. évfordulója tiszteletére (Rudabánya – Miskolc, 2005)

I. A bányászat és a kohászat múltjából - A Kárpát-medence bánya- és kohóipara a 19. század végén

A KÁRPÁTMEDENCE BÁNYA- ÉS KOHÓIPARA A19. SZÁZAD VÉGÉN Ennek a rövid összefoglalásnak az a célja, hogy rögzítse azt az alaphelyzetet, amelyre a kötet tanulmányai az egyes ágazatok 20. századi fejlődését ráépítették. Ez az alaphelyzet lényegében le is zárja a térség bányászatának és kohászatának egy évezredes korszakát, hiszen mivel az iparág fejlődésében a további két évtizedben, 1913-1920-ig radikális változás nem következett be - gyakorlatilag úgy is tekinthető, hogy egy évezred után ekkor szűnt meg a magyar állam egyedülisége a Kárpát medencében, s kerültek belső területekhez a Kárpátok láncain kívüli országok. A Kárpát medence története ettől a korszaktól már nemcsak a magyar, hanem a román, a csehszlovák, majd szlovák, a szovjet, újabban ukrán, a jugoszláv, majd szerb, horvát, szlovén és az osztrák állam története is. Mit és mennyit termeltek? A belső gazdaság szempontjából számottevő termelés volt a következő termékekből: arany-, ezüst-, réz-, ólom-, antimon-, nikkel-, kobaltérc és -fém, mangánérc vasérc, nyersvas, acél (és félgyártmányok, gyártmányok) szén só kő- és ásványbányászat, ásványipar A belső gazdaság szempontjából nem volt számottevő a termelés: higany, króm, bizmut, tellúr, cink, ásványolaj timsó. Aranytermelés. Az 1860-1880-as évek mélypontjáról (évi 1.200-1.800 kg) a század utolsó éveire ismét felemelkedést jelentett a 3.000 kg/év körüli termelés. Ennek okát a külföldi tőke jelentős erdélyi aranybányászati beruházásában kereshetjük. A termelt mennyiség jelentős hányada aranymosásból származott. 1892-től a belső arany-fogyasztás mintegy 20-22 %-át importból kellett fedezni, az új pénznem, a Korona aranyalapjának megteremtési kötelezettsége miatt. Ezüsttermelés. Az 1860-as évektől az évi termelés 15.000-25.000 kg között ingadozott. A századvégi némi fellendülést - éppen az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület közbenjárására megállapított - állami termelési szubvenció idézte elő: a meredek világpiaci árzuhanás hatását az állam 20-40 %-os támogatással igyekezett kompenzálni. A belső fogyasztás mintegy 20-25 %-át importból fedezték.