Zsámboki László: Selmeci ezüst, körmöci arany - Válogatott tanulmányok a szerző születésének 70. évfordulója tiszteletére (Rudabánya – Miskolc, 2005)

I. A bányászat és a kohászat múltjából - Sóbányászat, sókereskedelem és sóadományok

II. ANDRÁS király a pápai követ előtt esküt tesz bizonyos rendelkezéseire és adományaira; ez utóbbiak között az egyházaknak fizetendő sóadományokra is (Részletek) „...Zsidókat és szaracénokat, vagyis izmaelitákat ezután nem helyezünk pénz­verő-, só- és adókamaránk, vagy más közhivatalok élére, s nem is rendeljük őket a tisztek mellé és nem cselekszünk csalárdság végett semmit, ami miatt általuk a keresztények elnyomást szenvedhetnének. Továbbá akarjuk és megengedjük, hogy az egyházak szabadon szállítsák a saját sóikat ugyanezekbe az egyházak­ba, s ott elhelyezzék a sótiszteknek, valamint azon egyház, ahol a sókat elhelyezik, a főpapjának - akik időről időre lesznek - a pecsétje alatt; s az elhe­lyezett sókat őrizzék egészen Szent István király ünnepének a nyolcadáig [augusztus 27-ig], s akkor attól a naptól fogva a Boldogságos Szűz Mária szü­letésének az ünnepéig [szeptember 8-ig] fizettessék ki nekik az alább meg­jegyzett becslésnek megfelelően az ezüst azokért a sókért, amelyeket az egyházak akkor maguknál tartanak. És ha azon a határnapon a sótisztek azokat a sókat nem vásárolnák meg és az ezüstöt a mondott becslésnek megfelelően nem fizetnék ki az egyházaknak, akkor az egyházak minden időben fordítsák szabadon a saját hasznukra mindazokat a sókat és bocsássák áruba saját akaratuknak a megnyilvánulása szerint. És minden nyereség, amit nekünk, vagy más királynak - aki azon idő szerint lesz - vagy azoknak a sótiszteknek kellene ebből beszedni, teljes egészében szálljon az egyházak hasznára és sem mi ne háborgassuk, sem azon sótisztek vagy más személyek egyáltalán ne hábor­gassák őket, hanem ami csak tetszik nekik, mindig azt cselekedjék a sókkal, miután a mondott határnapon nem fizettetett ki nekik a pénz. Továbbá a második határnappal kapcsolatban kimondjuk, hogy Szent Miklós ünnepétől [december 6­tól] Szent Tamás apostol ünnepéig [december 21-ig] a sókért, amelyeket az egyházak a sótiszteknek a pecsétje alatt maguknál tartanak, az említett becs­lésnek megfelelően fizettessék nekik ezüst. Ha ez nem történik meg, akkor ugyanaz legyen, mint amit a sókkal kapcsolatban a fentebbi esetben elmon­dottunk. Az ezüst pedig, amely az előbb mondott egyházaknak fizettetik ki, jó frisaticusokban [friesachi dénár] legyen, vagy olyan ezüstben, amely tizedrészig finomíttatott meg. A sók ára pedig az, hogy minden tömény [10 000 db] vízi [hajó-]sóérf fizettessék az egyházaknak nyolc márka. Kivéve a jeruzsálemi ispotályos házat, valamint a kalocsai és a bácsi egyházakat, amelyeknek minden töményért tíz márkát fogunk adni, ha a mondott kalocsai és bácsi egyházak kénytelenek lesznek Szegedre, vagy azon túlra szállítani a sóikat: egyébként nyolc márkát fognak kapni.A nagyobb vízi [hajó-] sókért pedig az Egrus-i apátság számára minden töményért huszonhat márkát leszünk kötelesek fizetni. És hasonlóképpen az aradi egyháznak huszonöt márkát [fizetünk] minden egyes töményért. A földi [szekér-] sókért pedig száz zuanért [darab] egy márkát fogunk adni, ha sóikat a végeken kell tartaniuk. Kivéve Szent Gothárd monostorát, amelynek nyolcvan zuanért fogunk adni egy márkát. Mi pedig - és bárki, aki az idő szerint király lesz - az egyházak kiváltságleveleiben foglaltaknak megfelelően tartozunk a végekre sókat küldeni, s ezeket a kiváltsággal rendelkezőknek a házaiban kell lerakni, ahol a sótisztek pecsétje alatt fognak állni egészen az előbb

Next

/
Oldalképek
Tartalom