Zsámboki László: Selmeci ezüst, körmöci arany - Válogatott tanulmányok a szerző születésének 70. évfordulója tiszteletére (Rudabánya – Miskolc, 2005)

I. A bányászat és a kohászat múltjából - Sóbányászat, sókereskedelem és sóadományok

II. ANDRÁS király a pápai követ előtt esküt tesz bizonyos rendelkezéseire és adományaira; ez utóbbiak között az egyházaknak fizetendő sóadományokra is (Részletek) „...Zsidókat és szaracénokat, vagyis izmaelitákat ezután nem helyezünk pénzverő-, só- és adókamaránk, vagy más közhivatalok élére, s nem is rendeljük őket a tisztek mellé és nem cselekszünk csalárdság végett semmit, ami miatt általuk a keresztények elnyomást szenvedhetnének. Továbbá akarjuk és megengedjük, hogy az egyházak szabadon szállítsák a saját sóikat ugyanezekbe az egyházakba, s ott elhelyezzék a sótiszteknek, valamint azon egyház, ahol a sókat elhelyezik, a főpapjának - akik időről időre lesznek - a pecsétje alatt; s az elhelyezett sókat őrizzék egészen Szent István király ünnepének a nyolcadáig [augusztus 27-ig], s akkor attól a naptól fogva a Boldogságos Szűz Mária születésének az ünnepéig [szeptember 8-ig] fizettessék ki nekik az alább megjegyzett becslésnek megfelelően az ezüst azokért a sókért, amelyeket az egyházak akkor maguknál tartanak. És ha azon a határnapon a sótisztek azokat a sókat nem vásárolnák meg és az ezüstöt a mondott becslésnek megfelelően nem fizetnék ki az egyházaknak, akkor az egyházak minden időben fordítsák szabadon a saját hasznukra mindazokat a sókat és bocsássák áruba saját akaratuknak a megnyilvánulása szerint. És minden nyereség, amit nekünk, vagy más királynak - aki azon idő szerint lesz - vagy azoknak a sótiszteknek kellene ebből beszedni, teljes egészében szálljon az egyházak hasznára és sem mi ne háborgassuk, sem azon sótisztek vagy más személyek egyáltalán ne háborgassák őket, hanem ami csak tetszik nekik, mindig azt cselekedjék a sókkal, miután a mondott határnapon nem fizettetett ki nekik a pénz. Továbbá a második határnappal kapcsolatban kimondjuk, hogy Szent Miklós ünnepétől [december 6tól] Szent Tamás apostol ünnepéig [december 21-ig] a sókért, amelyeket az egyházak a sótiszteknek a pecsétje alatt maguknál tartanak, az említett becslésnek megfelelően fizettessék nekik ezüst. Ha ez nem történik meg, akkor ugyanaz legyen, mint amit a sókkal kapcsolatban a fentebbi esetben elmondottunk. Az ezüst pedig, amely az előbb mondott egyházaknak fizettetik ki, jó frisaticusokban [friesachi dénár] legyen, vagy olyan ezüstben, amely tizedrészig finomíttatott meg. A sók ára pedig az, hogy minden tömény [10 000 db] vízi [hajó-]sóérf fizettessék az egyházaknak nyolc márka. Kivéve a jeruzsálemi ispotályos házat, valamint a kalocsai és a bácsi egyházakat, amelyeknek minden töményért tíz márkát fogunk adni, ha a mondott kalocsai és bácsi egyházak kénytelenek lesznek Szegedre, vagy azon túlra szállítani a sóikat: egyébként nyolc márkát fognak kapni.A nagyobb vízi [hajó-] sókért pedig az Egrus-i apátság számára minden töményért huszonhat márkát leszünk kötelesek fizetni. És hasonlóképpen az aradi egyháznak huszonöt márkát [fizetünk] minden egyes töményért. A földi [szekér-] sókért pedig száz zuanért [darab] egy márkát fogunk adni, ha sóikat a végeken kell tartaniuk. Kivéve Szent Gothárd monostorát, amelynek nyolcvan zuanért fogunk adni egy márkát. Mi pedig - és bárki, aki az idő szerint király lesz - az egyházak kiváltságleveleiben foglaltaknak megfelelően tartozunk a végekre sókat küldeni, s ezeket a kiváltsággal rendelkezőknek a házaiban kell lerakni, ahol a sótisztek pecsétje alatt fognak állni egészen az előbb