Zsámboki László: Selmeci ezüst, körmöci arany - Válogatott tanulmányok a szerző születésének 70. évfordulója tiszteletére (Rudabánya – Miskolc, 2005)

I. A bányászat és a kohászat múltjából - Sóbányászat, sókereskedelem és sóadományok

mondott határnapokig; s amiképpen megmondatott, ugyanolyan módon fogjuk őrizni és őrzik majd azok a fent mondott határnapokon. Az egyházak pedig a saját használatukra ezen a módon fognak a sókból visszatartani: az Egrus-i apátság három töményt, az aradi prépost a káptalanjával együtt kétezer kősót, a jeruzsálemi ispotályos rend az összes magyarországi házával együtt négy töményt az olyan sókból, mint amilyeneket az Egrus-i monostor birtokol... [ezután 25 egyházat sorol fel az oklevél 76 500 darab só igénnyel] A többi egyházak pedig, amelyeknek a neve nincs felsorolva, aszerint tartanak vissza a saját használatukra sót, ahogyan főpapjaik a lelkükre mondották. Továbbá akarjuk és egyet is értünk azzal, hogy a sóbányákban a sókat ne árusítsák drágábban, mint ahogyan régtől fogva eladni szokták azoknak az egyházaknak, amelyek meg szokták vásárolni a sókat. Az egyházaknak azon jövedelmeiért pedig, amelyeket eddig húztak a sókból - kivévén a tizedeket -, fizetni fogunk tízezer márkát öt egymást követő esztendőn keresztül. Ezeknek az esztendőknek a számlálása az Úr feltámadásának a legközelebbi húsvétjától (1234. április 23-tól) veszi majd kezdetét, s a fizetést ezen a módon fogjuk tenni. Az első esztendőben, a Szent Szűz születésének az ünnepén [szeptember 8-án] fizetni fogunk ezer márkát. Szent Tamás apostol ünnepén [december 21-én] fizetni fogunk másik ezer márkát, s azután minden esztendőben így cselekszünk folyamatosan egészen addig, amíg a mondott tízezer márka pénzt ki nem fizetjük. És ezt az összes pénzt a mondott határnapokon a csanádi püspöknek, a pannóniai Szent Márton apátjának és az Egrus-i apátnak, vagy ezek ügyvédjeinek - akik kapnak uraiktól erre vonatkozó különös megbízóleveleket -, vagy az előbb mondottak közül kettőnek, vagy ezek ügyvédjeinek fogjuk kifizetni. És a Pest-i prédikáló barátoknak a házában, a káptalan, vagy annak nagyobb része jelenlétében fizetjük ki azt a pénzt, amelyet a mondott pápai követ akaratának megfelelően, valamint az esztergomi és a kalocsai érsek tanácsa szerint kell felosztani és rendelkezésre bocsátani. És ha az előbb mondott tízezer márka pénzt nem fogjuk kifizetni minden egyes határnapon, ahogyan fentebb kijelentettük, akkor akarjuk és beleegyezünk, hogy az egyházak, amelyektől a sókat elvették, nem tekintvén ama egyezséget, szabadon és sértetlenül legyenek ugyanabban az állapotban és jogban, amelyben voltak azon egyezség előtt... (Knauz: Mon. Strig. 1.1874.292-295. p. Ford.: Tóth Péter.)