Pintér Jenő: Gvadányi József (Rudabánya, 2005)

Gvadányi József verses levelei

szonyságot nem volt szerencséje látni, pedig az utóbbi méltó arra, hogy „ hazánkban érdemes neve, a verselésben való nagy készsége, sebes és találó esze, tűzzel és jó ízléssel teljes munkái, szóval az ő talentumának híre elterjedjenek. Ki légyen ő — írja kötetében — nem látom szükségesnek lenni, hogy kitegyem. En magam is mind ezen szempillantásig személyének esméretségétől a távolléte miatt meg vagyok fosztatva, csupán a most említett szép tulajdonságai által, amelyeket velem való levelezéséből tanultam ki, annyira reá esmértem, hogy minden tartózkodás nélkül bátran felőle ide tehetem, hogy hazánk szépneme között ő csak egymaga légyen született ékes nyelvünkön verselő Magyar Minervának. " Verses levelezésének gondolatai a jókívánságok, egészség, betegség, öregség, halál, szépség, jóság, barátság, kötelesség, házi foglalkozás, falusi élet, hadi emlékek köré fűződnek. Nagyon örül, hogy Molnár Borbála híressé tette nevét verselésével; búsul, mikor eszébe jut, hogy sok magyar leány és asszony idegenmajmoló és munkátlan életű. Leírja szakolcai házát, gazdasági terveit, örömét kertjében. „Hiacintusok közt már mostan sétálok, /Nárcisz, tulipánok, ibolyák közt állok, / Természet munkáját ezekben vizsgálom, / Főkép a nagy Isten hatalmát csodálom, / Hogy sokféle színnel ezeket festette, /Ertünk, emberekért, mindezeket tette. " Majorja mindjárt ott van kertje mellett, be-benéz ide is, megszemléli juhnyájat, írogat, olvasgat kis könyvtárában. Barátai szívesen látogatják, nyájasan társalognak egymással, ő is elmegy látogatásukra. „Olykor hegedűmet a tokból kikapom, / Egyet penderítek, elmúlik így napom. " Nem szívesen gondol a halálra, bár tudja, hogy rákerül majd a sor, addig is megelégedetten kóstolgatja a szőlő levét. Távoli barátnője leveleinek nagyon örül: „ Mert húsz esztendőkkel, hidjed, tovább élek, / Ha veled verselő pennával beszélek, / Bár leveled lészen rövid és parányi, / Kedvesen fogja azt venni gróf Gvadányi ". Többször szóba kerül grófsága. A három gyermekére dolgozó szegény sátoraljaújhelyi varrónő kifejezi aggodalmát, hogy ő nem méltó a gróf barátságára. Igen nagyra veszed az én grófságomat írja neki a lovas-generális - holott ez üres hang. Jól tudod, mikor Isten megteremtette a világot, nem osztogatott grófságokat; a fé-