Pintér Jenő: Gvadányi József (Rudabánya, 2005)

Egy falusi nótárius

tanulság nem örvendetes: „A varga ne menjen tovább a kaptánál, / Borbély is maradjon csak a borotvánál ". A nótárius halálos betegségének hírére jurátus-fia, László, megérkezik Pestről. „Szólt az atyja: Itt vagy! s nyakát átkulcsolta, / Mind a két orcáját ő meg is csókolta. - Kérdé: Mint vagy, Laci? de ő nem szólhatott, / Mert szívébe bánat s keserűség hatott, / Zápora könnyével az atyját áztatta, / Végre mégis e szót: Atyám! kimondhatta. " A derék jurátus nagyon megörvendezteti atyját azzal a hírével, hogy nemcsak Buda és Pest, hanem az egész haza tudja már Zajtay Istvánról, miként ment fel annak idején Budára. Néhány év előtt valaki megírta és kinyomatta utazásának történetét s ezt a könyvet most mindenki olvassa, aki csak ábécét tanult: „Nincs különben minden könyvboltban árulják, / Már klasszikus könyv lett, skálákban tanulják, / Senki sem olvassa más históriáját, / Argirus királynak Tündér Ilonáját, / Markalfot mindnyájan már most kinevetik, / Toldi Miklósra is szemüket nem vetik ". Beszélgetésük során még egyszer számba veszik a híres utazás nevezetesebb mozzanatait, a fiú kérdéseket intéz atyjához, az öreg felvilágosítja. Különösen érdekli a beteget Buda és Pest haladása, megelégedéssel hallja a jó híreket, a két város szabadszellemű filozófusait azonban gyanúsan szemléli. Nincsen igazság, tisztesség, boldogság vallás nélkül! „Hidd el, fiam, kinek nincs religiója, / Olyannak mindég rossz a professiója, / Emberséges ember hit nélkül nem lehet, / Mert anélkül ember semmi jót nem tehet. " Fia megnyugtatja, hogy a fővárosban most már nincsenek istentagadók, hét összeesküvő fejét leütötték, a többit külső országok várbörtöneibe zárták; Buda és Pest népe vidáman él; el is mondja atyjának, milyen éden a két város. A nótárius keserű megjegyzéseket tesz a hallottakra. „Fiam, a budai és a pesti élet, / Az emberiségnek szomorú szemlélet. " A heccben embertelenül kínozzák az állatokat, a színházban erkölcstelenekké teszik az embereket. A komédiás mindig szerelmet játszik, a szemtelenség győz a szemérmen, a nép a paráználkodás fortélyainak áldozata lesz, amint jól megmondta annak idején az athéni bölcs ameddig teátrum nem volt Athénában, addig vitéz volt a népe, de a színészek megrontották őket s az elpuhult lakosság