Pintér Jenő: Gvadányi József (Rudabánya, 2005)

Egy falusi nótárius

tönkrement bujaságában. „ Vajha a teátrum ezt ne tegye velünk, / Mert való, hogy kezd már lágyulni nemzetünk. " Sok szenvedése után meghal a nótárius. Felesége és fia mély fájdalommal siratja, faluja gyászt ölt. A végső tisztességet fényes temetéssel adják meg számára, összesereglik messze vidék népe, fájlalják elhunytát az oroszok és oláhok is. Nagy filozófus veszett el a híres nótáriusban, bölcsességét belefoglalta végrendeletébe, vallásosságát és hazafiasságát nem tagadta meg. „Hittem az Istenben és volt religióm, / Tudtam, ez a kettő a világon fő jóm; / Szerettem királyom, szerettem hazámat, / Viseltem mindenkor hazai gúnyámat; / Anyai nyelvünkön mindég beszéllettem, / Más idegen nyelvek eleibe tettem. " Meglepő, hogy a Falusi Nótárius Elmélkedéseit mennyire elhanyagolta irodalomtörténet-írásunk. Igaz, hogy az első fele nehézkesen mozgó szöveg, de a második fele annál talpraesettebb verses elbeszélés. Mozgalmas jeleneteiben az akkori vidéki magyarság számos jellemző alakja elevenedik meg, az akkori idők gondolkodásának és szokásainak hűséges rajzait kapjuk, valóságos magyar világkép bontakozik ki előttünk. A szerző egyes helyeken különösen friss, lendületes, mulattató beszédű; a mókát érzékenységgel váltogatja, az élettapasztalatok komolyságát komikus fordulatokkal vegyíti. Amilyen szeszélyes a kompozíciója, annyira egységes a világnézete. A fölényes humor és a tisztes öregség higgadt életszemlélete jóízű magyarsággal jelenik meg könyvének lapjain. Valószínű, hogy ezt az írását a régibb és újabb nemzedékek tudós tagjai közül kevesen olvasták végig, azért feledkeztek meg róla annyira. A Falusi Nótárius Budai Utazásának verses szövege előtt prózában írt ajánlólevél és elöljáróbeszéd áll. Az ajánlólevelet a peleskei nótárius a haza gavallérjaihoz és dámáihoz intézi, munkáját tükör gyanánt ajánlja nekik: tekintsenek bele s lássák meg magukat. Az elöljáróbeszédet a nótárius kéziratának névtelen sajtó alá rendezője írja. Beküldték neki - úgymond - a verses munkát s megkérdezték, vajon érdemes-e a kiadásra. A kéziratot elolvasta, gyönyörködött benne, végül magyarázatokkal ellátva kinyomatta.