Kacskovics Lajos: Az alsó-magyarországi ércmívelésről (Rudabánya, 2005)

Az alsó-magyarországi ércmívelésről - Első rész. A bányászatról - Harmadik szakasz. A bányamívelésről - Az ékzet s bányatér ácsolása

Az ékzetről eddig említett észrevételek s szabások többnyire a bányatérnek töltetesére is alkalmazhatók; mindenben közösek pedig azok, melyek a váj ás után következő munkában előfordulnak, s ez Az ékzet s bányatér ácsolása §83. Minekutána bánymívelés által a föld alatt különféle nyílások, üregek s odúk támadnak, tekintetbe kell venni ezeknek földanyagzati minéműségüket, vajon boltozatjuk s oldalszínük kemény kőfajú-e, vagy porhó föld, mely hasábonkint omladoz. Ez utolsó esetben a munka folyamát, s magukat a munkásokat minden veszély ellen biztos karba kell helyezni, ami többnyire ácsolás (Zimmerung) által eszközöltetik. Az ácsol ásnak minden mestersége a testek összekötődésének (cohaesio) s nehézségének, vagyis különféle irányú nyomásának alapjain épül, melyre nézve tehát az ékzet kiácsolása nem egyébből áll, hanem ennek húzódása szerint szükséges mennyiségű és súlyirányban sorba egymás mellé helyezett tökéletes vagy csonka ék alakú ajtófákból, melyek bányásznyelven ajtókáknak (Thüreln) neveztetnek. Az ajtókáknak fő részei ezek: felső küszöb (Kappe), jobb és bal ajtófél, ajtókaró (Stempel). Mellékesek a körülállásokhoz mérve többfélék lehetnek. §84. Egy egész ajtófa ekként állíttatik fel: először vizsgálat alá kell venni, vajon az ékzet talpa kemény-e vagy porhó. Az első esetben, ha remélhetni, hogy az ajtófelek, ajtókarók be nem süllyednek mélyen a tereh alatt, akkor csupán a talp kövezetjébe vájatik az oldalak tövében egymásnak általellenében két padlyuk (Bühnloch), s ebben illesztetnek súlyirány szerint vagy kevéssé rézsút az említett