Kacskovics Lajos: Az alsó-magyarországi ércmívelésről (Rudabánya, 2005)

Az alsó-magyarországi ércmívelésről - Első rész. A bányászatról - Harmadik szakasz. A bányamívelésről - Az ékzet s bányatér ácsolása

ajtófelek, melyek hegyére aztán a felső küszöb szoríttatik. - Már ami az ajtófának négyszegű alakját illeti, ez vagy tökéletes paralelogrammú, mint akármilyen közönséges égalatti ajtófa, vagy csonka ékszegü, azaz olyan, amilyet az egyiptomi ízlésű ajtókon láthatni. Az első esetben az ajtókarók, amint említtetett, súlyirányban, a másodikban pedig rézsút ültettetnek be, s ahhoz kell e különbséget alkalmazni, milyen tereh fogja nyomni az ácsolatot. Néha felső küszöb nélkül is csupán két-két ajtófelekből áll az acsolat, amidőn t. i. az ajtókarók úgy ragasztatnak össze, mint a szarufák. Ezen mód többnyire fakímélésből szokott a nagy nyomás gátlására gyakoroltatni; azonban semmiképp sem célirányos, mert ha az ajtókarók alacsonyak, akkor igaz, hogy kevesebb fa szükséges, de bajos a bejárás; ha pedig az ajtókarók hosszabbak, akkor a tereh könnyen eltörheti azokat. §85. Ha az ékzet talpa oly puha, hogy az ajtófák feszesen nem állhatnak benne, istápfákat

97 (Grundsohlen) kell alávonni, s ezeken vésetnek ki a szükséges padlyukak. Ilyen istápok kétfélék, hosszúak s rövidek, amazok az ékzet talpszegén hosszában fektetnek, s egy-egyike több ajtókarót viselhet; emezek a talpon keresztbe rakva ajtóküszöbként csak egy-egy párt kapcsolnak, s tartanak fel. Milyen istápfa legyen pedig alkalmasabb az ajtófák alapjára, az ékzet kövézetjének nyomóbb vagy feszesebb volta, s a nedvesség- s rohadóságnak mértéke határozta meg, valamint az is, mikor mind a kétféle egyszerre használtatik. §86. Ha a tereh nem oly tetemes, hogy az ajtófáknak sűrűbb szomszédságát kívánná meg, de mindamellett is a földnem omladékony természetű: az ajtófák közti térségeket, melyek hézakoknak (ein Támfákat.