Kacskovics Lajos: Az alsó-magyarországi ércmívelésről (Rudabánya, 2005)

Az alsó-magyarországi ércmívelésről - Első rész. A bányászatról - Negyedik szakasz. Tóépítésről és vízvezetésről

helyezni. A víz megeresztésére s befogására a vályúra pap (Münch) állíttatik szinte, mint a szorívmüveknél. A pap körül mindjárt a gátfal előtt egy papház

96 (Münchhäusel) építtetik deszkából, avégre, hogy a pap vályú be ne iszapolódjék, s különféle gazzal be ne duguljon. A pap emelcsője úgy készül, hogy az könynyü erővel nyíljék. §149. Mivel nedves időkben a tóba több víz gyűl össze, mint amennyi belefér, a gáton egy lefolyást kell hagyni a fölöslegnek. A gátnak közepe kevéssé domború legyen, s ezen lefolyás legalkalmasabb helyet foglal közel valamelyik oldalhoz. A habok ellen a kőfal teteje kevéssé kanyarossá készült. §150. Ahol közelében nincs kéznél jó agyag, netalán vagy közel fekünne valahol kőbánya, ott tanácsosabb az egész gátat fallal építeni ki. Ennek vastagsága nem oly tetemes, mint a vert gáté; hanem a vízszivárgásnak elmellőzésére tömöttebben kell építtetnie akármily egyéb nemű falnál, mely végre jó mész, s főképp a tükör felé nagyobb kődarabok használtatnak. §151. Midőn a tó valamely öböl teteje felé helyeztetik, az eső- és hóvízárkokon vezettetik távolabbról belé, sőt hasonlóan belőle is a műkerekekre. Ily esetben mindenekelőtt a vízirányt szükség[es] kimérni (libelIázni) a folyásnak kívántató esésével. A tóba vezető árkok nagyobb lejtet

197 kívánnak, különben záporokban sebesen teli195 Rekesztek, amely le és fel mozgatható. 196 A víz szűrésére szolgáló faszerkezet. 197 Lejtést.