Kacskovics Lajos: Az alsó-magyarországi ércmívelésről (Rudabánya, 2005)
Az alsó-magyarországi ércmívelésről - Első rész. A bányászatról - Negyedik szakasz. Tóépítésről és vízvezetésről
Nem csak alapásás, hanem gátverés közt is majd a völgyi patakból, majd esők s záporok által víz gyűlhet a tóépítményre, ami tetemes károkat okozna rajta. Ennek elhárítására nem lehet foganatosabb eszköz, mint kezdetén mindjárt a munkának a hely legalsóbb fenekére egy facsatornát tenni, melyen a víz a munka felett elfolyhasson, s mely mindaddig megmarad a tó fenekén, míg a gátépítéssel vízszinig nem jutnak a munkások. Akkor sietve kivétetik, s a hegylábnál a vertre helyezve rajta a gödörben gyűjtött víz lecsapoltatik; egyszersmind előbbi nyoma a munka folytában betömetik. Miután a gát ismét feljebb emelkedett, a csatornázat megest 193 odatétetik által, előbbi helye betömetvén; s így felváltva egyik hegylábtól a másikhoz. Amennyiben pedig az alapgödörből való kijutás után a papvályú (Münchrinne), melyről alább jő említés, helyeztetik be a gáton keresztül, ezentúl az összegyűlt vizek ezen is kibocsáthatók, s az említett csapoló-csatornázat csupán záporcsapolóul szolgáland. Mindamellett mégis ezen csapolásmód a veszélyeket s akadályokat tökéletesen el nem hárítaná, minekokáért tanácsosabb mindjárt a tó ágyán kezdve a gát alapjain keresztül egy kőcsatornát építeni, s minden vizet azon folyatni ki. Ezen csatorna mindig nyitva marad, míg rajta az egész gát elkészül; mivel pedig nyílása minden zápor- és hó víz levezetésére elég bő, a gát minden csatomázati s csapolásköltségek nélkülöztével folyton épülhet s ülepedhetik. Miután végre az egész gát elkészült, ezen kőcsatorna berakatik. §148. A papmeder 194 (Münchrinne), melyen a tó víz a műkerekekre foly, s mely következőleg az egész gátat áthatja, egészséges tölgyfából készül; öble a kerékre kívántató vízmennyiséghez alkalmaztatik. Mivel a tavak a hegyekről csurgó zápor által könnyen beiszapoltatnak, a papmedret v. vályút kevéssé feljebb kell a tó fenekénél Megint. Tkp. favályú.
