Hadobás Sándor: A szülőföld vonzásában - Válogatott írások (Edelény – Rudabánya, 2003)

TUDOMÁNYTÖRTÉNETI KALANDOZÁSOK - Lászai (Lazói) János utazásai a Szentföldre

Lászai (Lazói) János utazásai a Szentföldre Középkori művelődésünk egyik érdekes alakjáról, Laszai János erdélyi főesperes-kanonokról a magyar humanizmussal foglalkozó szakemberek szűk körén kívül szinte senki sem tud. Két közel-keleti utazása indokolja, hogy pályafutását, rokonszenves egyéniségét és sokoldalú tevékenységét a Földrajzi Múzeumi Tanulmányok hasábjain is bemutassuk. Nevét sokféleképpen említik a korabeli dokumentumok és a későbbi ismertetések: Johannes de Lazo, Lazó, Lazoynus, Lazynus, Lázói, Laszói, Laszai stb. A mai nyelvhez a Lászai vagy Lazói írásmód áll a legközelebb, így mi ezeket használjuk. Az életút kezdete Lászai (Lazói) János 1448-ban született az egykori Torna megye Lazo nevű falujában. Ez a település ma már nincs meg; emlékét azonban a Lászipuszta vagy Lászi-tanya helynév őrzi Perkupa és Szólősardó között, azon a területen, amely a történelmi változások következtében megszűnt Tornából került a mostani Borsod-Abaúj-Zemplén megyéhez. A falut írott forrás 1298ban említi először Lazow alakban. Eredetileg Borsodban feküdt, de Károly Róbert 1337-ben átcsatolta Tornához. Feltehetően a török időkben néptelenedett el, illetve vált pusztává. Fényes Eleknél a múlt század közepén Lázipuszta néven szerepel, 6 lakossal, majorsággal, malommal. Egy-két évtizeddel ezelőtt még éltek itt néhányan, napjainkban már csak elhagyott gazdasági épületek találhatók a hajdani falu helyén. Családja rokonságban állt a gömöri Sánkfalviákkal, általuk pedig a Vitéz és a Geréb családokkal; az utóbbiak a Hunyadiakkal is kapcsolatban voltak. Ez a kiterjedt és befolyásos rokonság döntő hatással volt Lászai életpályájának alakulására. Gyermek- és ifjúkoráról nem sokat tudunk. Szüleit, vagy legalábbis az egyiket korán elveszthette, mert Barlabási János gyulafehérvári várnagy nevelt fiaként említi végrendeletében. Gazdag rokona, Sánkfalvi Antal - Mátyás király egyik legkiválóbb diplomatája, a későbbi nyitrai püspök -1463-tól folyamatosan gondoskodott a tehetséges fiú iskoláztatásáról. Itáliában végezte egyetemi tanulmányait, ahonnan az 1470-es évek közepén magiszteri fokozattal tért haza. Egyházi pályára lépett, a gyulafehérvári káptalan tagja lett; kanonok, később telegdi főesperes.