Hadobás Sándor: A szülőföld vonzásában - Válogatott írások (Edelény – Rudabánya, 2003)

TUDOMÁNYTÖRTÉNETI KALANDOZÁSOK - Lászai (Lazói) János utazásai a Szentföldre

1483-ban szentföldi utazáson vett részt Itáliában megismert barátja, Felix Faber (eredeti nevén Schmid) ulmi domonkos rendi szerzetes meghívására. Útitársaik olasz, német és flamand előkelőségek voltak. így lehet, hogy a zarándoklat mellett a kereskedelmi lehetőségek felmérése is céljaik között szerepelt. Az utazás minden részletét jól ismerjük, mivel a társaság két tagja, Faber és Bernhard von Breydenbach naplót vezetett, melyek később több kiadásban nyomtatásban is megjelentek. Az utazásról 1483 júniusának elején hajóval indultak Velencéből. Ciprus és Rodosz érintésével Jaffában szálltak partra. A szokásos zarándokhelyeken (Jeruzsálem, Betlehem) kívül jártak a Holt-tenger partján, Hebronban és Gázában, a Sinai-hegy tövében levő templomokban és kolostorokban , majd Kairóba mentek. Itt megtekintették a piramisokat, hajóztak a Níluson, Lászai pedig felfedezte az egyiptomi magyar származású mamelukokat. Alexandriában újból hajóra ültek, és 1484. január 9-én érkeztek vissza Velencébe. Faber útinaplójának több helyén - egyedül a zarándoklat résztvevői közül - elismeréssel és tisztelettel szól Lászai Jánosról. Dicséri tudását, gyors észjárását, szellemes, barátságos, nyílt egyéniségét. Rövid jellemzést is ad róla: „ tősgyökeres magyar ember volt, szót sem értett németül, de jól tudott a magyaron kívül latinul, sz/ávul és olaszul. Nemes, erényes férfiú volt, kiváló szónok és matematikus". Lászaival kapcsolatos részei miatt Faber és Breydenbach naplói művelődéstörténetünk fontos dokumentumai. 1489-ben Sánkfalvi Antal érdemei elismeréséül címereslevelet - s vele nemességet - kapott Mátyás királytól. A címer használatának joga a rokonokra, köztük Lászai János „ erdélyi főesperes kanonokra, a tudományok mesterére " is kiterjedt. A címer leírása a következő: álló, kerektalpú tárcsapajzs kék mezejében balról benyúló, könyökben behajlított aranyruhás kar három, egymást keresztező, véres hegyű ezüst nyílvesszőt tart. 1500 tavaszán Lászai Rómába látogatott, azzal a céllal, hogy terveihez — kápolna alapításához és újabb keleti utazáshoz — VI. Sándor pápa engedélyét kérje. Ügyei kedvező elbírálást nyertek. Második szentföldi útjára valamikor 1500 és 1508 között kerülhetett sor, mivel ezekben az években nem említik nevét a híradások. Források híján azonban erről az utazásról semmit sem tudunk. * Szinnyei József - Felix Faber följegyzésére hivatkozva - azt írja, hogy Lászai a Sinai-hegyen Szent Katalin templomában, akkori szokás szerint, örök emlékül remek versekbe foglalt imát szerkesztett a német zarándokok és lovagok dicsőségére, akik társaságába ő is felvételt nyert, lévén kiváló költő és szónok. (Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. VU. kötet, 1900. 933. hasáb.)