Hadobás Sándor: A szülőföld vonzásában - Válogatott írások (Edelény – Rudabánya, 2003)

TUDOMÁNYTÖRTÉNETI KALANDOZÁSOK - Almási Balogh Pál. Emlékezés az első részletes magyar nyelvű Baradla-leírás szerzőjére

iratot szerzett Akadémiánknak. Hazatérését követően előadásokon számolt be élményeiről. 1865-ben az újjászervezett Homeopata Orvosok Egyesületének elnökévé választották. 1867. szeptember 11-én hunyt el Pesten, nem sokkal 73. születésnapja előtt. Ötvenezer kötetes könyvtára és kéziratai az Egyetemi Könyvtárba kerültek. (EME 1866; Fialovszkv B. 1933; Hajdú I. 1987; Kátay G. 1869; Szinnyei J. 1891; VU 1858, 1867.) Almási Balogh Pál (1855 körül) Almási Balogh Pál egyike azon keveseknek, akik még életükben szobrot kaptak. Izsó Miklós 1864-ben mintázta meg 53,5 cm magas gipsz mellszobrát, mely a művész egyik legsikerültebb alkotása. „Minden sallang, zsinóros ruha és hasonló kellékek nélkül, egyszerűen, köz\>etlenül jeleníti meg a tudóst, kinek lényéből a meleg közvetlenség mellett a fölényes értelem nyugodt, emelkedett egyensúlya sugárzik. Nem vész el felesleges részletekbe, csak azt adja vissza, ami jellemző, ami hozzátartozik az arc kifejezéséhez. Tökéletes biztonsággal válogatta ki a vonásokat, melyek az egészet alkotják és az összhatás egységét felesleges részletek nem bontják meg. Jellemportrét ad, élőn, beszédesen, tudása magaslatára emelked\>e bátran felveszi a versenyt külföldi kortársai hasonló alkotásaival' (Weisz A. 1939.). A szobrot ma a Magyar Nemzeti Galériában őrzik. Almási Balogh Pál kora legkiemelkedőbb tudósegyéniségei közé tartozott. Elismerés és tisztelet övezte több mint négy évtizedes pályafutását. „ Egyike ő azon nagy míveltségű férfiaknak, kiknek agyában az emberi ismeretek összhangzatos egészet alkotnak. Kevés van, ki minden tudomány fontosságát úgy ismerné, mint ő, és mindamellett olly tá\>ol volna minden félszegségtől és egyoldalúságtól a tudományban. Egyaránt tisztelettel kell meghajolnunk előtte, mint fáradhatatlan kitűnő orvos, nagy míveltségű tudós, s író és rendíthetetlen hazafi előtt" - írta róla a Vasárnapi Újság 1858-ban. Tudományos nézeteit azonban lassan meghaladta az idő, müvei elavultak, személye és munkássága egyre inkább a feledés homályába merült. De barlangkutatásunk történetébe örökre beírta nevét a Baradla első részletes magyar nyelvű ismertetésével.