Hadobás Sándor: A szülőföld vonzásában - Válogatott írások (Edelény – Rudabánya, 2003)

TUDOMÁNYTÖRTÉNETI KALANDOZÁSOK - Almási Balogh Pál. Emlékezés az első részletes magyar nyelvű Baradla-leírás szerzőjére

korában elsajátította a klasszikus nyelveket, továbbá a németet, olaszt, spanyolt, franciát és angolt. 1817-ben beiratkozott a pesti orvosi egyetemre. 1822-ben fejezte be tanulmányait, s a következő évben doktorrá avatták. Egész életében gyakorló orvos maradt, s emellett sokrétű tudományos és közéleti tevékenységet fejtett ki. 1825-ben hosszabb németországi tanulmányútra indult, mely döntő hatással volt pályafutására. Új ismereteket szerzett, s kapcsolatba került olyan híres egyéniségekkel, mint pl. Goethe. Különösen a Hahnemann professzor nevével fémjelzett homeopatikus (hasonszenvi) gyógymód keltette fel az érdeklődését, melynek haláláig híve és legjelentősebb hazai művelője maradt. Visszatérése után eredményes gyógyító munkájával és tudományos téren szerzett érdemeivel hamar felhívta magára a figyelmet. Több tudományágra kiterjedő termékeny szakirodalmi munkásságot folytatott. Kivette részét a reformkor szellemi csatározásaiból is. Jelentős szerepe volt az orvosi műnyelv magyarítása körül kialakult vitában, melyben Bugát Pál nyelvrontással vádolta. ,.. Tudományos mívelődésünk története " című tanulmányát 100 arannyal jutalmazta az Akadémia 1835-ben. Tőle származott az Iparegyesület és az^4/lah'édö Egyesület gondolata. 1831-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1835-ben pedig rendes tagjává választotta - de nem orvosi, hanem nyelvészeti munkásságáért. A külföldi elismerések sem maradtak el: 1834ben egyszerre lett tagja a berlini és a lyoni orvosi társaságoknak. 1837 és 1843 között szerkesztette a Tudománytár című folyóirat szépirodalmi részét. Magyarra fordította az angol szentimentális líra legszebb darabját. Thomas Gray Elegy written in a country church-yard (Elégia egy falusi temetőben) című híres költeményét. Irodalmi érdeklődését tanúsítja, hogy kézirati hagyatékában dráma-átültetés is található. Az 1846-47-ben alakult hasonszenvi orvosi egylet jegyzője volt. 1847ben az olasz tudósok velencei kongresszusán ő képviselte a magyar tudományos életet. Kossuth, majd Széchenyi háziorvosaként közvetlen kapcsolatba került a reformkor nagyjaival, de a politikai küzdelmekben nem vett részt. Kossuthot rabsága idején rendszeresen felkereste a börtönben. Szomorú kötelességeként 1848-ban ő kísérte a döblingi elmegyógyintézetbe a súlyosan beteg Széchenyit. 1856-ban ismét külföldre utazott. Hosszabb ideig tartózkodott Párizsban, Londonban és Brüsszelben. Tanulmányozta az ottani tudományos életet, azzal a céllal, hogy tapasztalatait itthon hasznosítsa. Ismeretséget kötött a kor legkiválóbb tudósaival. Fellépése nyomán együttműködés alakult ki a francia és a magyar akadémia között. Mindeközben könyvtárnyi könyvet és folyó-