Hadobás Sándor: A szülőföld vonzásában - Válogatott írások (Edelény – Rudabánya, 2003)

A SZÜLŐFÖLD VONZÁSÁBAN - A Galyaság

detű szó (régi gol'a, mai hol'a = fátlan füves hegy, havasi legelő). Valószínű, hogy ez a magyarban 'hegyi tisztás, erdőtlen, kopár hegy' jelentéssel köznévként meghonosodott. A Galyaság felszíne erősen tagolt; északi része tipikus karsztvidék, míg déli fele fedett karszt. Felépítésében triász üledékek dominálnak (mészkő, mészmárga, dolomit, agyagpala, homokkő), amelyekre az Égerszög-Tere sztertye vonaltól délre főleg felsőpannon kavics-, homok- és agyagrétegek települtek. Imola és Lászi-puszta környékén jelentéktelen lignittelepek ismeretesek. Régebben szinte minden falu határában működtek kisebb kőfejtők. A 20. század első felében Imolán és Lászi-pusztán téglagyár hasznosította az erre alkalmas agyagot. Ásványtani kuriózum, hogy Imolán, a templom mögötti domb szürke agyagjában szép gipszkristályok gyűjthetők. A legtöbb érdekességet a viszonylag gazdag karsztos formakincs nyújtja. A mészkőterületek szinte valamennyi jellegzetességét megtalálhatjuk itt: karrmezőket, dolinákat, víznyelőket, búvópatakokat, forrásokat és barlangokat. Az utóbbiak közül legnagyobb az 1954-ben felfedezett, 2,7 km hosszú égerszögi Szabadság-barlang. Bejárata a községtől északnyugatra, a 453 m magas Pitics-hegy aljában, a Dász-töbör mélyén nyílik. Ugyancsak Égerszög közelében tárták fel az 1980-as években a korábban rövid szakaszon már ismert Danca-barlangot (1,4 km). Viszont évtizedek óta sikertelenül próbálkoznak behatolni a kutatók a Teresztenyén felszínre bukkanó patak feltételezett, több kilométer hosszú tágas barlangjába. Vízfestéssel kimutatták, hogy ennek vízrendszeréhez tartozik a Galyaság legkülönösebb felszíni karsztjelensége, a Vizetes-víznyelő. A Teresztenyei-fennsík északi lábánál, a szintén Vizetes nevű hosszú vakvölgy (uvala) legmélyebb pontján található. Állandó táplálója a völgy keleti szélén, Tornakápolna közelében eredő kis patak, amely körülbelül 800 m-es folyás után tűnik el a pocsolyaszerű, jellegzetes karsztperemi víznyelőben. Egy másik hasonló objektum, az imolai Ördöglyuk Aggtelek környékének legdélibb karsztjelensége. Mély mészkőürege a Tóberke nevű határrészben nyílik. Nemcsak a környező dombokról lefutó csapadékvizet nyeli el, hanem a völgy felső szakaszán eredő patakocskát is. A víznyelő mögött valószínűleg barlang rejtőzik, amelynek feltárása azonban még nem sikerült; napjainkig csupán 30 m mélyre jutottak benne a szpeleológusok. Szőlősardótól délkeletre, keletre, a Rét patak jobb oldalán árvízi forrásszájjal is rendelkező források (Bedela-kút, Sárkány-kút), valamint víznyelők találhatók. Ennek alapján itt a jól karsztosodó képződményekben öszszesen körülbelül 2 km hosszú, viszonylag tág, aktív vízvezető barlangjárat meglétét feltételezi Sásdi László geológus. A Galyaságot valamikor összefüggő erdőség borította, amely napjainkra alaposan megfogyatkozott. De még így is jelentős kiterjedésű erdők találha-