Hadobás Sándor: A szülőföld vonzásában - Válogatott írások (Edelény – Rudabánya, 2003)
A SZÜLŐFÖLD VONZÁSÁBAN - A Galyaság
tók a vidéken, gazdag vadállománnyal. A déli fekvésű sziklás domboldalak jellegzetes növénytársulása a ritkás karsztbokorerdő. A völgyekben dúsfüvű, vizenyős rétek zöldellnek. A történelmi emlékek után kutatva az első említésre érdemes adat, hogy a IX-XII. században vasolvasztó műhelyek működtek a környéken. Ennek tárgyi bizonyítékai az Imolán feltárt bucakemencék, valamint a Kánó és Egerszög határában talált vassalakmaradványok. A közeli rudabányai érclelőhelyről származó nyersanyagot dolgoztak fel itt a valószínűleg szláv etnikumú kohászok. A terület földrajzi neveinek •"WS A teresztenyei forrásbarlang nyílása egy része is a szlávoktól származik (pl. Teresztenye - nádas; Varbóc = füzes stb.). A Galyaság települései Árpád-kori eredetűek. Első írásos említésük XIIIXIV. századi oklevelekben fordul elő. (Szólősardó 1270, Teresztenye 1272, Kánó 1272, Egerszög 1321, Tornakápolna 1324, Szinpetri 1340, Imola 1344, Varbóc 1346.) A középkorban királyi szolgálónépek éltek e tájon: a korán elpusztult Kovácsiban vasművesek, Egerszögön vízóvók, Szőlősardón erdőóvók. Külföldi, cseh vagy német hospesek (telepesek) ideköltözéséről is tudunk. A török időkben lakatlanná vált Lazó faluban (a mai Lászi-puszta helyén, Szőlősardótól keletre) született a jeles humanista, Lászai János (14481523), erdélyi főpap. Alig ismert tény, hogy az egri várvédő hős, Bornemiszsza Gergely 1553-ban részbirtokot szerzett Kánon (akkori nevén Káinon), s ettől kezdve ő és fiai a „kálnói" előnevet használták. Kiemelkedő jelentőségű műemlékek nem találhatók a Gaiyaságban. A ma álló templomok a XVIII-XIX. században épültek. Közülük néhány talán középkori részleteket is rejt (Szólősardó, Varbóc). Több templomban festett famennyezet és berendezés látható (Imola, Teresztenye, Tornakápolná). Figyelmet érdemelnek a református temetők faragott fejfái, valamint a népi építészet megmaradt emlékei, különösen Égerszögön.