Hadobás Sándor: A szülőföld vonzásában - Válogatott írások (Edelény – Rudabánya, 2003)

A SZÜLŐFÖLD VONZÁSÁBAN - A rudabányai bányászat évezredei

amelyek 1867-ig, a vashámor megszűnéséig üzemben voltak. Egy-egy bányában többnyire 2 ember dolgozott. A külszíni fejtéssel könnyen termelhető vasércből hatalmas készlet halmozódott fel, mert a nagy távolság és a magas fuvarköltség miatt nem tudták folyamatosan elszállítani. A bányászatot ezért többször szüneteltették. (Soós I., 1957). Fényes Elek 1851-ben ezt írja: „Hajdan a falu bánya-helység volt, mint neve mutatja, sőt mint azt régi pecsétjéből, a sok elhagyott bánya üregekből, s hámor helyekből kivehetni; hegyeiben réz most is találtatik, de rézbányák mívelése itt már több évekkel ezelőtt megszűnt. "Alsó- és Felsőtelekes esetében egyáltalán nem szól a bányászatról. (Fényes E., 1851). A Pesty-féle helynévgyűjtésben (1864) viszont mindhárom településnél érdekes adatok olvashatók a korábbi érctermeléssel és kohászattal kapcsolatban. (Pesty F., 1988.) A diósgyőri új kincstári vasgyár 1871-ben átvette jogelődje, a vashámor telekesi ércbányáit, emellett kutatásokat is folytatott. A betelepítendő vezetők és munkások számára megkezdték a lakótelep kiépítését. A házakból kettő napjainkig fennmaradt, a felsőtelekesi köznyelv most is Kincstár néven emlegeti azokat Pech Antalnak az állami bányák és kohók állapotáról szóló jelentésében (1873) a következőket olvashatjuk: „Rudóbányán és Teleké sen számos nyomai látszanak egy régi rézbányászatnak; mostanában csak a nagy mennyiségben előjövő barna és vörös vasérczek termelésével foglalkozik néhány év óta a kincstár. A vasércz-telep Rudóbányán egész hegyet képez, Telekesen pedig 4-5 öl vastagságban táratott fel több helyen; az erezet szorgalmatosan meg kell válogatni, mert 40-45 font vastartalma mellett néha réz is találtatik benne; gondos kezelés mellett azonban igen jó, és pályasínek gyártására tökéletesen alkalmas nyersvasat ad. Hogy ezen bányákból nagyobbszerű ércztermelést eszközölni lehessen, csak a személyzet elhelyezéséről és az érezek elszállíttatásáról kell gondoskodni; a szállítás végett Telekesről Rudóbányán keresztül Sajó-Sz. -Péterig egy keskeny vágányú bányavasutat kellene építeni, s akkor minden nehézség nélkül lehetne Rudóbányán 300.000 mázsát és Telekesen 3-400.000 mázsát termelni évenkint. " Pech továbbá 100 munkáslakásra, tisztilakásokra és 3 mérföld bányavasútra összesen 520.000 forint befektetését indítványozza, ezen kívül 120.000 forint forgalmi tőkére lenne szükség. (Pech A., 1873). A kincstárnak azonban nem volt pénze, így továbbra is váratott magára a fontos nyersanyagbázis bekapcsolása a magyar vasipar vérkeringésébe. Ezzel a magántőkére hárult a feladat, hogy végre megoldja a rudabányai vasérc hasznosítását. 1872-től a legnagyobb magyar bányatulajdonos, gróf Andrássy Manó (1821-1891) is vasérckutatásokba kezdett Rudabányán és környékén. 1874 és 1878 között 7 bányatelekre kapott adománylevelet (Buda, Arad, Körösbánya, Parnó, Sajó, Tokaj, Patak). Vasgyára Rozsnyó mellett működött, és bányái is