Hadobás Sándor: A szülőföld vonzásában - Válogatott írások (Edelény – Rudabánya, 2003)

A SZÜLŐFÖLD VONZÁSÁBAN - A rudabányai bányászat évezredei

voltak a közelben. Számára tehát nem volt létkérdés a rudabányai vasérc, mégis ő találta meg a bányászat fejlesztéséhez szükséges tőkéstársakat báró Rotschild Albert és lovag Guttmann Vilmos bécsi bankárok, a morvaországi Witkowitzban működő kohómű főtulajdonosai személyében. Andrássy és a neves pénzemberek 1880. február 4-én Bécsben megalapították a Borsodi Bányatársulatot a lelőhely korszerű nagyüzemi módszerekkel történő kiaknázására. Ettől a naptól számíthatjuk a rudabányai bányászat újabbkori fellendülését. A vállalkozás életképesnek bizonyult, olyannyira, hogy több mint 100 évig adott vasércet az ősi bánya. E sok szempontból érdekes és tanulságos, a település számára is meghatározó jelentőségű időszak történései jól nyomon követhetők, mert gazdag forrásanyagot hagyott maga után, amit két kiváló bányamérnök, Pan tó Endre és Podányi Tibor dolgozott fel és jelentetett meg 1957-ben, illetve 1980-ban. (Korábban mindketten vezető pozíciókat töltöttek be a rudabányai üzemben.) Andrássy bányatelkeit, a bankárok pedig az 500.000 aranyforint tőke többségét adták a társulati induláshoz, amit két éven belül ugyanilyen összeggel ki kellett egészíteni. Sikerült 12 esztendőre bérbe venniük a kincstár bányatelkeit (annak ellenére, hogy Pech Antal a bérleti szerződés tervezetét véleményező jelentésében ezt határozottan ellenezte), és kötelezettséget vállaltak arra, hogy záros határidőn belül (1882. július 31-ig) megépítik a keskeny nyomtávú szárnyvonalat a Sajó völgyében futó állami vasút Barcika állomásától Rudabányáig. Az adminisztratív vezetést Gál Jánosra (aki Rozsnyóról látta el feladatait), a műszaki irányítást az ausztriai Eisenerzböl felkért Breitfuss Gáspár bányamérnökre bízták. A Borsodi Bányatársulat nagy lendülettel látott munkához. Azonnal megkezdték a vasútépítést és a bányaművelést. A 18 km hosszú 1000 mm-es vonal jóval a kitűzött határidő előtt, már 1881. augusztus 25-ére elkészült. A gyors kutatófúrások után a külszíni termelés mellett döntöttek, amely 2lz Arad bányatelekben, a vasút végállomásának szomszédságában indult meg. Az egész vasérctelep hasznosíthatósága érdekében 3 km hosszú, 500 mm-es lóvontatású főszállító pályát fektettek le a Bruimann nevű bányarészig. A szállítás 1 m

3-es facsillékben történt. A hasznos anyagot takaró laza fedőréteget eleinte hagyományos módon, kézi erővel takarították le és rakták csillékbe, amiket kézzel toltak a gyűjtőhelyre, onnan pedig lóval húztak a domboldalban kialakított hányókra. A vasércet dinamittal robbantották. Már 1881-ben megkezdték az előkészítést és a dúsítást aknás kemencékben, széntüzelésű szárítópörköléssel. Ennek következtében az érc elvesztette víztartalmának nagy részét, ami által eredeti súlya mintegy 20 %-kal csökkent. Összesen 4 hengeres pörkölőkemence épült. 1882-ben a gazdag készlettel rendelkező Andrássy-telket is művelés alá vették. 1884-ben már elérték a 100.000 tonna