Hadobás Sándor: A szülőföld vonzásában - Válogatott írások (Edelény – Rudabánya, 2003)

A SZÜLŐFÖLD VONZÁSÁBAN - A rudabányai bányászat évezredei

Fazola Henrik egri lakatosmester 1771-ben vashámort alapított Diósgyőrben, melynek nyersanyagbázisa a kiváló minőségű upponyi vörösvasérc volt. Az üzemnek 1775-ben már Rudabánya és Felsőtelekes határában is voltak bányái, de a nagy szállítási költségek miatt viszonylag alacsony szinten maradt az innen felhasznált ércmennyiség. Ráadásul a Csákyak ebben az esetben sem tettek kivételt, gáncsoskodásuk miatt a vashámor 1793-ban lemondott rudabányai bányajogosítványairól. Csáky Antal 1782-ben kutatási engedélyt A község 1786-os évszámú kapott Enczler elhagyott bányáira. 1783-ban pecsétje megkezdte a termelést, de arról nem szólnak a források, hogy mennyi ideig folyt a munka és miként hasznosították (hol értékesítették) a vasércet. A dicső bányászmúltra való emlékezés szép megnyilvánulása a község 1786-os évszámot viselő pecsétnyomója. A kerettel ellátott ovális mező alsó felét barokkos címerpajzsban elhelyezett, ügyesen formált bányászjelvény (keresztbe rakott ék és kalapács) tölti ki, fölötte bal kezét csípőre tevő, jobbjában baltát vagy fokost tartó alak látható deréktól felfelé, kalpaggal a fején (minden bizonnyal egyenruhás bányász). A pecsét körirata torzítva adja a település nevét (Rudo Banie 1786), ami nyilván annak tudható be, hogy a vésnök nem magyar anyanyelvű volt, és hibásan olvasta a talán rossz kézírással előtte levő eredeti szöveget. 1789-ben a dédesi vasgyár a korábban szintén Enczler által művelt, beszakadt és gazdátlan felsőtelekesi vasércbányákat szerette volna újraindítani. Az engedélyt csak 1796-ban kapta meg, és még ugyanezen év júniusában két bányásszal kezdetét vette a munka. A Csákyak azonban megint közbeléptek: a dédesi vájárokat kitiltották a bányából, és végül a vasgyár kénytelen volt átengedni bányajogosítványait a minduntalan hatalmaskodó földbirtokosoknak. 1793 és 1798 között Enczler egy másik bányáját Szalay Pál Sáros megyei táblabíró és társai nyitották újra. A termelést 1794-ben ismét Csákyék állították le, s mire 1798-ban rendeződött volna a helyzet, különböző problémák miatt ez a kezdeményezés is kudarcba fulladt. A Csáky család 1799-ben vaskohót épített Szendrő alatt, Garadnapusztán, a Bóch'a vize mellett. Az üzemet elsősorban Rudabánya, valamint Alsó- és Felsőtelekes bányái látták el vasérccel. De sem a kohók, sem a bányák nem biztosítottak nyereséget, ezért a vállalkozás a tulajdonos, Csáky János halála után 1807 körül (más adatok szerint 1810 táján) megszűnt.