Hadobás Sándor: A szülőföld vonzásában - Válogatott írások (Edelény – Rudabánya, 2003)

A SZÜLŐFÖLD VONZÁSÁBAN - A rudabányai bányászat évezredei

előállítását a Közel-Keleten már régóta ismerték, a Kárpát-medence vaskora csak a Kr. e. 8. században köszöntött be. Ettől kezdve számolhatunk a rudabányai vasérc hasznosításával is, aminek esélyét, lehetőségét nagyban növelte, hogy a korábban rézre irányuló bányászati müveletek közben elkerülhetetlen volt a vasérc, mint meddő kőzet kitermelése és felhalmozása. Amikor az új nyersanyag hasznosítása szóba jöhetett, szinte önként kínálta magát. A vidéken megjelent első vasművesek bizonyára éltek is a lehetőséggel, de hogy mikor, pontosan nem tudjuk. A számításba vehető legkorábbi adat a Kr. e. 5. századból való. Az ásató Patay Pál ekkorra keltezte az 1959-ben. 1961-ben, 1962-ben és 1964-ben az ércteleptől alig 2 km-re északnyugatra feltárt alsótelekesi vaskori temetőt, ahonnan rengeteg vastárgy (köztük csákányok, lándzsahegyek, kések, karperecek, tűk) és kerámia került felszínre. Az anyag a szkíták hagyatékának tekinthető, és sokban különbözik e népcsoport hasonló korú alföldi leleteitől (Patay P., 1961, 1962). A Kárpát-medence egyik legnagyobb és legkönnyebben művelhető vasérc-lelőhelyének közvetlen szomszédságában több mint „gyanús" a vastárgyak felbukkanása. Valószínű, hogy korabeli vasművesek temetkezési helye (és nyilván települése) volt Alsótelekesen. A sírok nagy száma (közel 200 sírt azonosítottak, de a jelek szerint ennél jóval több volt, csak az idők folyamán sok megsemmisült) hosszú itttartózkodásukra utal. Szkítakori vaseszközöket ismerünk a közeli Csengőbarlangból is. A tárgyalt időszakban még nemigen különültek el egymástól a vas előállításának egyes munkafázisai, tehát az ércet kitermelő bányászok, az ércből nyersvasat olvasztó kohászok és a vasból eszközöket készítő kovácsok egy helyen éltek és dolgoztak, alkalmasint ugyanaz a személy végezte mindhárom tevékenységet. Az említett mesterségek csak később, a vastárgyak iránti igények fokozatos növekedésével specializálódtak, de egymásrautaltságuk miatt mindig szoros kapcsolatban álltak. A kárpát-medencei vasművesség virágkora akkor köszöntött be, amikor a Kr. e. 4. században nyugatról megkezdődött a La Téne kultúrát hordozó kelta népcsoportok beáramlása. A keltákat a vas népének is nevezik, nem ok nélkül: híres vasművesek voltak, e Díszített vascsákány Alsótelekesről fém használata általuk terjedt el Európa-szerte. A nyersvasat kettős piramis alakú rudak formájában szállították a kohókból a feldolgozó helyekre. Bronzöntő műhelyeik is működtek, és fejlett pénzverésük volt hazánk mai területén. Észak-Magyarországon a cotinus nevű törzsük telepedett meg, amelyről a római történetíró, Tacitus