Hadobás Sándor: A szülőföld vonzásában - Válogatott írások (Edelény – Rudabánya, 2003)

A SZÜLŐFÖLD VONZÁSÁBAN - A rudabányai bányászat évezredei

pontjából kedvezőbb adottságú termésréz-előfordulást! Ezt az állítást támasztja alá a német F. E. Brückmann 1727-ből származó információja, miszerint az itteni ércbánya egész Magyarországon a legbővebben szolgáltatja a rézásványokat, pedig a termésréz jelentős részét előzőleg már kitermelték, és a Felvidék, valamint Erdély bányászata még javában virágzott (Brückmann, 1727). A régészeti leletek tanúsága szerint a réz felhasználása a Kárpátok övezetében az újkőkorban, Kr. e. 5800-5200 táján kezdődött. A rezet és rézásványokat ekkor még csak alkalomszerűen és különbözőképpen dolgozták fel. Azuritból és malachitból gyöngyöket, ékszereket csiszoltak, termésrézből hidegalakítással (kalapálással) árakat, tűket készítettek. A rézlelőhelyek megtalálása valószínűleg nem tudatosan, hanem a stratégiai fontosságú kőnyersanyag keresése és gyűjtése, esetleg bányászata közben, mintegy mellékesen történt. A jelzett időszakból ismert réztárgyak összsúlya nagyon csekély, ami a réztermelés esetlegességére, alacsony szintjére utal. Kétségtelen, hogy a kárpát-medencei korai rézleletek egy részének nyersanyagául rudabányai réz szolgált (Kalicz N., 1992). A szakirodalomban többször található említés az Érc- Ásványbányászati Múzeumban őrzött, 10-15 ezer évesre becsült pattintott kőékről, amely még 1945 előtt, ismeretlen körülmények között került elő a rudabányai vasTermésréz bányászatára szolgáló pattintott ércbányában, és termésréz fejtéséköék az újkökorből re szolgált. Mint láttuk, legkorábban csak a Kr. e. 6. évezredben számolhatunk a helyi réztermelés megindulásával, tehát a kőék sem lehet ennél régebbi, ha az valóban rézbányászok szerszáma volt. A kérdéses lelet készítésének idejét nehéz pontosan meghatározni, mert évezredekkel később, a bronzkorban is hasonló kőékeket használtak a réz termelésére, például a délnyugat-írországi Mount Gabriel bányászai (O'Brien, 1994). A rézkorban (Kr. e. 3400-1900) a termésréz iránti igény ugrásszerűen megnőtt, mivel a pirotechnológia fejlődése már lehetővé tette a fém megolvasztását és formába öntését, súlyosabb réztárgyak előállítását. De a szerszámok jelentős része továbbra is kőből készült. A környéken talált rézleletekből (Imola, Szendrő, Abod) arra következtethetünk, hogy Rudabányán szintén intenzívebbé vált a réztermelés, és a fémlelőhely közelében feldolgozó műhelyek is működtek, amelyeknek azonban még nem akadtak a nyomára. (Egyes kutatók szerint az sem kizárt, hogy a rézből nem itt gyártották az esz-