Mikulik József: A bánya- és vasipar története Dobsinán (1880) (Rudabánya, 2003)

nak ; de a szabadságharcz utáu behozott eddig nagyrészt ismeretlen terhek, a bélyegek, a különféle vámok, illetékek és a nagyadók nemsokára alabort kötöttek a bányaipar kerekére. Az egyesek képtelenek lettek a sok illetéket megfizetni, az adományozással járó roppant költségeket viselni, kevés-ember volt hajlandó kétes eredményű vállalathoz fáradságán kivűl még tetemes kész kiadással is járulni és ez maga után vonta, hogy a vállalkozók száma csökkent, tömérdek feltárás elhagyatott és új alig nyittatott. Végre az 1873-ban beállott üzleti pangás még a kevés megmaradt vállalatot is az enyészet örvényébe sodorta és isten csudája, hogy bányászatunk e mai napig egészen el nem pusztult és teljesen be nem szűnt. Ha ezen hajdan virágzó ipar romjait szemlélem, önkénytelenül a szerecsen jut eszembe, ki a jövőre nem gondolva, levágja a cseresznyefát, hogy érett gyümölcséhez annál könnyebben férjen. 27. Ellenőrzés és felügyelet alatt állott-e Dobsinán a bányaipar, mielőtt a Miksa-féle bánya rendelet hatályba lépett, vagy nem? nein tudom. Arról sincsenek adataim, hogy jelentkezett-e és miként a vállalkozó ha bányát akart nyitni ? meddig terjedt joga a feltárt telér tekintetében? és milyen volt az eljárás, ha a felfedezett érez két szomszéd közt vita tárgya lett ? Tény azonban hogy e feltárások rendszerint sekélyek voltak, mert hiszen a gyenge ember gép és vetőpor segítsége nélkül kezdetleges eszközökkel be nem hatolhatott mélyen a föld gyomrába és amenynyiben az ásvány a földtulajdon tartozékát képezte és a termő földre vonatkozó tulajdonjog könnyen meg volt határozható — ritkán fordult elő bonyolult kérdés, melynek eldöntése különös szakértelmet igényelt volna. Tudtommal nem is volt külön hatóság vagy híróság, mely a bányaügyekben határozott volna. E mellett szól azon per is, mely a XV-ik században a Bebek család két ága közt folyt és jóllehet tisztán bányaügy volt, még is rendes polgári úton nyert (ha nyert ?) elintézést. így állván a dolog, hajlandó vagyok hinni, hogy a bányaipart nálunk a Miksa féle rendelet hatályba léptéig minden hatósági felügyelet és ellenőrzés nélkül űzték. A XVI-ik század végén, mikor a Miksa féle bányarendelet már hatályba lépett és az ásvány a termőföld tulajdonától el volt választva, a föld gyomrában külön tulajdont képező felérek dőlése csapása következtében már sok nehéz kérdés állott elő, mely kérdések eldöntése immár különös szakértelmet igényelt, és amennyiben a telérek ugyanazünossága és a felkérés — bir-