Mikulik József: A bánya- és vasipar története Dobsinán (1880) (Rudabánya, 2003)
tokba vétel — időpontja elöntő befolyást gyakorolt, .a bányák előzetes jegyzékbe vételét is szükségessé tette. Ezen jegyzékbe vétel és hatósági felügyelet érdekében a bányanyitás és bányaüzem a dobsinai bányabíróságtól 1683-ban megerősített bánya és hámor rend 25 és 26-ik §-sa értelmében következő eljáráshoz volt kötve. A turzó — kutató — jelentkezett a bányamesternél, kitől 14 napi turzásra engedélyt nyert ; a feltárt teléret aztán 6 hét alatt felkérni és kiczövekelni, illetve az illeték lefizetésével nevére iratni volt köteles, mit ,ha nem tett, jogait elvesztette és a bányát bárki felkérhette. Evenként szt. Mihály napja után, a 8 nappal elébb közzé tett határnapon minden bányát ki kellett czövekelni, mert ellen esetben bárkinek volt adományozható. A szabályszerűen felkért, s határkövekkel meg is jelölt, de 3 évig miveletlenűl hagyott bányát újból kellett felkérni még a volt tulajdonosnak is, ki előjoggal bírt, de az illeték újbóli fizetése alul felmentve nem volt.« Az u. n. haladékolás később csak egy évre. majd 1775. augustus 18-tól fogva magas hegynél 14 napra alacsonynál 3 napra és öröktárnánál egy évre volt megengedve, ha e tárna különben jó karban tartatott és évenként egy öllel hosszabbitatott. Említésre méltó, hogy még a XYIII-ik században is a bányarészek haladék tárgyát képezték úgy, hogy egyik bányatárs jogosítva volt bányarészét miveletlenűl hagyni, holott társai ugyanazon bányát tovább mivelték, miből ha a bánya azután jövedelmező lett, igen bonyolódott jogviszony keletkezett, mely rendszerint csak egyezség által volt szabályozható. Szokásban volt a felmérték adományozása is, mely rendszerint a régi salakhalmok és gorcztereknél vétetett igénybe, pl. a gelehni és buchwaldi salakhalmok, valamint a schwartzenbergi gorezterek, melyeket a már fennebb emiitetteken kivül 1772-től különösen rozsnyói Lessich János és szomolnoki Petrau József 1 ) és a város feletti olvasztó salakhalma, melyet 1773-ban Gömöry Sámuel városi gazda 2 ) átkutatott. A vajast érdemlőségre, mely minden egyes esetben vagy a helyszínén megtartott szemle utján vagy egy mutatványkő — Handstein — beterjesztésével volt beigazolandó. — nagy súlyt fektettek. *) ». . . Die beyder Sontaghischen Kupferhütten und übrige auf Topschaucr Territorio befindliche uhralte Schlackaitfen . . . wie auch die uhralten Sebw artzenbergerischon Halden doch mit den Beding, dass das vierte Theil denen r.ltcn H. Gewerken ohne einige Uhnkostim von dem davon fallenden Nutzen ohne Betrug zukommen soll.« bk. 2 ) ». . , Den Schlackhaufen bey der dermnhligon Stadt Hütten ober der Stadt zu überklauben.« bk.
