Mikulik József: A bánya- és vasipar története Dobsinán (1880) (Rudabánya, 2003)

nyerni és lekenyerezni, mint a kamara-ispánt és Arsláu basát. Ha nem sikerült pénzzel, sikerült érdek-közösséggel ! Csak ugy értbetjük, hogy az itteni bányaipar a XVII-ik század folytonos barczaiban nemesak hogy el nem pusztult, hanem elienkezőleg a virágzás tetőpontján állott. És itt is csak azt mondom, hogy a szabadság megtermi gyümölcsét ! A XVIII. és XIX-ik században másként álltak a dolgok. Az atyáskodó kormány fonák intézkedései és a városnak a földesurakkal folytatott perei oly sok és oly nagy akadályokat gördítettek az itteni bányaipar útjába, hogy a lakosság a XIX. század elején már csak romokon tűnődött. Ilyen fonák intézkedések voltak : a) a különféle dijak és illetékek behozatala, mi által a bányászat »szabadsaga« elvont fogalom, puszta szó lett, de a valóságban nem létezett ; b) némely érezek egyedárusítása és a beváltás megszorítása és kényszerű behozatala, minek természetes következménye lett, hogy az érezek ára leszállt, a foglalkozás e neme kevésbé jövedelmező, csábító lett és a vállalkozási kedv csökkent. A vevők versenyének kizáratása c) a kiviteli tilalmak által is történt, mely az őstermelés legjövedelmezőbb ágát, a bánya- és vasipart majdnem teljesen meddővé tette és általános hanyatlást vont maga után ; d) a helybeli bányabiróság működésének 1789-ben történt beszüntetése ; a bányász ezentúl kénytelen volt Rozsnyóra, később Iglóra. Lőcsére, Kassára és Rimaszombatba utazni, ha tanácsot és igazságot keresett vagy pedig engedélyt és adományt akart szerezni. Ezekhez járult, hogy a bécsi kormány a polgári szabadságtól fázott és a főurak és nemesek előjogait az ország egyéb lakosainak kárára gyarapította. így történt, hogy Dobsina városa jobbágyközségnek tekintetett és bár ősi szabadalmait költséges perek útján megvédeni és megtartani törekedett, elszegényedett és meg nem akadályozhatta, hogy épen a vele bámyaipar tekintetében is versengő hatalmas földesurak gyámsága alá ne kerüljön. Szabadalmazott bányaváros volt ugyan akkor is, de a »dominium« felügyelete alatt és ezen »dominium« soha meg nem engedte, hogy versenytársa, a város, a bányaipar érdekeinek előmozdítására intézkedjék vagy épen áldozatokat hozzon. Szóval a bányászat mint üzlet megdrágult, kevésbé jövedelmező lett és a városi tanácstól is többé sem támogatást, sem segélyt nem nyert. A XIX-ik század második negyedében ismét kedvezőbb fordulat állt be. Az úrbéri megváltás és a kiviteli tilalmak eltörlése hatalmas lendületet adott az itteni báuyaipar előhaladásá-