Mikulik József: A bánya- és vasipar története Dobsinán (1880) (Rudabánya, 2003)
JáDOS engedelmével mivel, mi által az erőszakos Bebek György mintegy 500 arany forintnyi kárt okozott. Temesvári Lőrincz mester a budai káptalan és Miklai Mihály a kir. curia küldötte még ez évben megjelentek a bely szinén és találtak több czemberget és még több részint elhagyott, részint üzemben lévő rézbányát, melyek mind Dobsina városától északra, illetve északnyugatra feküdtek. Már ezen hiteles adat maga, de különösen a kár 500 forintnyi becse, mely ellen a per során kifogás sem tétetett, elég annak igazolására, hogy a XIV. és XV. században itt virágzó rézbányák voltak, melyekben az itt található érez természetéből folyólag ezüst is — és pedig hol kisebb, hol nagyobb mérvben — termeltetett. Ezen bányászat a XVI., XVII. és XVIII-ik században is nagyban űzetett, de a XVIII-ik század vége felé hanyatlásnak indult és a XIX-ik század folyamában majdnem teljesen megszűnt. Hogy terjedelméről és állapotáról képünk legyen, nézzük sorra az egyes bányákat. 9. a) A schwartzenbergi és gapeli bányák az egykori »czemberk«, mert Temesvári Lőrincz mester — 1475-ben kelt jelentése szerint, először északra a vaskőbányalepte Langenbergre, onnan pedig e hegy végéig nyugatra haladván, mintegy 1 j i mértföldnyi távolban találta (a Schwarzenberg körüli mélyedésben) a czembergi peres rézbányákat, melyek a XV-ik században, sőt a XVI- ik század elején is a Bebek család két ága, valamint Zápolya János közt egy óriási per tárgyát képezték, azután pedig a viszontagságos idők nyomasztó súlya alatt elhagyattak, míg a XVII- ik század vége felé, valószínűleg a kassai kir. kamara kezdeményezése folytán, iglai Szontagh Gáspár 2 / 7 , rozsnyói Lányi Pál */ 7 , eperjesi Klesch János 1 / 7 , kassai Fischer Mihály 1 / 7 , dobsinai Antony Illés */ 7 és Dobsina városa által i j 7 részben újból mívelés alá vétettek és pedig feltűnő mérvben, mert csak maga Dobsina városa 1698-ban szeptember hó 4-ig 544 forintot költött el e bányára, mely pénz azonban sokszorosan visszakerült, kivált miután e város Klesch Dániel részét (1702-ben) is 200 forintért megvette és Antony Illés része is (1706-ban) hagyomány útján reá szállott, mire *ezen különben is terjedelmes bánya a Stempelscheuer (Gapl), Hanishöh és Sott (Harkesweg) felé kiterjesztetett. Már 1732-ben rossz a lég több akna és tárnában, mely bajon egy új tárnával segítnek; 1736-ban nagy bajt okoz a víz, melyet szintén egy költséges tárnával vezetnek el. 1737-ben 4 főaknát és több tárnát miveltet az egyesűit »schwartzenberg-gapeli« társulat, mely bányaművekhez 1745-ben egy uj akna és 1749-ben egy lég szerzésre és a víz élvezeté-
