Kovács Dénes: Gróf Gvadányi József élete és munkái (Budapest, 1884) (Rudabánya, 2003)

A Peleskei Nótárius és Röpiratai

(il sal össze sem hasonlítható. Cselekvényről, kompoziczióról, jellemzésről e művel szemben szó sem leketHíg 1ère eresztett fejtegetésekből, a-vallás és egyes társadalmi kérdések szőrszálhasogató megvitatásából van összetákolva az egész. A formája az, hogy a nótárius az emberi sors változatosságáról elmélkedvén, sehogy sem tud megállapodásra jutni, e ekkor. meghívja magához tanácskozásra Tselres Mihály angyalosi nótáriust, Gántsos János, tyukodi mestert, Darabos Pál gyarmatin kovácsot, Perczegö Gergely tótfalusi bídvámöst, Glodány Urszul komotzányi harangozót és Dvorak Hritzut a peleskei orosz mestert. Ezek az alakok azonban csak beszélnek, vitatkoznak és leíratnak. Egyénítésnek, a jellemzésre való törekvésnek semmi nyoma bennük. A nótárius is teljesen kiesik szerepéből, s oly hangon és oly dolgokról beszél, melyek jóval felülmúlják az ö eszme és tudáskÖrét. A többiek is mind oly mély ethikai kérdéseket feszegetnek, melyek az ö szájukból 'eredve egyenesen képtelenségek gyanánt tűnnek fel. S egyáltalán Gvadányi a maga józan bölcseletét minduntalan össze nem állólag keveri egybe a nótárius és környezete bizarr ötleteivel. S jóllehet, hogy itt is arra törekszik, hogy a nótáriust saját személyétől elszigetelje s még a könyvet is hitelesnek állított „locus sigillik"-kel fejezi be, a saját subjectivitása mindenütt előtérbe nyomul. Ebben a második részben szerepel mint kuruzsló asszony Toty Dorkó, a géczi boszorkány is, ki Gaál darabjában aztán a cselekménynek és bonyodalom nak főmozgatója lett. S bár költői értéke éppen nincs s korára a legkisebb hatással sem volt, mégis meg van az a jelentősége, hogy ez tükrözi vissza leghívebben Gvadányi-