Kovács Dénes: Gróf Gvadányi József élete és munkái (Budapest, 1884) (Rudabánya, 2003)

A Peleskei Nótárius és Röpiratai

Önönmaga vízből holmimat csafarta És csak melegedjek a nyugodjam akarta, Bojtárja lenyergelt lovamat vakarta Etette, itatta, pokróczczal takarta. Szerszámom, csizmámat hájjal jól megkente Megszáradott rajtam mind dolmány, mind mente, Uj keresztyén kését aczéljához fente Ezek után szemmel bojtárjának inte. Tudott ez deákul, tudta ez szándékát Hozott a karambol két berbécs lapoczkát Maga megspékelte, meg is adta sóztát Tett a tíiz mellé még egy bogrács káposztát. Ez már főzve meg volt csak melegítette Berbécsbe a spéket foghagymával tette, Hogy megsült a fent kést s villát elő vette Egy fehér kenyérrel mellém helyeztette. Míg a berbécs bus sült, én addig nyugodtam Megszáradván, tűznél jó álmát aludtam, Felébredvén egyem, kínált : hozzá nyúltam, Megvallom : erőmben nagyon megújultam. A műnek határozottan politikai és társadalmi tendencziózus czélzásai mellett ezek az apró kedélyes leírások s érdekes történetkék is hathatósan közreműködtek annak fényes sikerében. S annak a heves reakcziónak előidézésében, mely főleg az 1700-iki országgyűlésen nyilvánult legpraegnánsabb módon, lényeges tényezőként szerepel a nótárius budai utazása is. Söt e század elején is annyira kapós könyv volt, hogy 1817-ben és 1822 ben új kiadást rendeztek belőle. A ponyva-irodalomban pedig ma is a kedvelt históriák közé tartozik. Legújabban Gyulai Pál adta ki a jelesen szerkesztett „Olcsó könyvtáriban.