Kovács Dénes: Gróf Gvadányi József élete és munkái (Budapest, 1884) (Rudabánya, 2003)

A Peleskei Nótárius és Röpiratai

meglátom táblák systemáját, Mint foly majd felveszem annak a formáját, Ha onnét megtérek falumnak tábláját, Ugy fogom intézni a cynozuráját." Mindjárt fel is készülődik : Nyergem zsufa fakó lovamnak hátára Feltettem s kulacsom az első kapára, Iszákom kötöttem a hermecz szíjára Ugy, hogy ne okozzon turt ez a hátára. Mennyi költségem telt erszényembe tettem, Szalonnát is vinni el nem felejtettem Sót és veres hagymát iszákba vetettem Szatmári jó borral kulacsom töltöttem. Elbúcsúzva községétől, feleségétől, komáitól és gyermekeitől, útnak indul. A tótfalusi hídon átmenve, vigyázva ballagott a kocsárdi töltésen s délre NagyKárolyba ért. Itt a katona-utczában szállott meg egyik ismerősénél, hol „hajdúkáposztával" és „bélteki jó borral" vendégelték meg. Délután Vámos-Pircsig ment s kollegájánál pihent meg. Estére Debreczenbe ért be

; hol egy a ésapó-utczában lakó szűcsnél hált. Másnap virradóra a látó képig léptetett el s a korcsmában egy pohár ákovitát hajtott fel. A nagy Hortobágyra kijutva, kilencz bika támadta meg. A nótárius szörnyen megijedt, s már-már azt hitte, hogy a halálfia, de szerencsére kétségbeesett futásában egy juhnyájhoz ért, melynek juhásza hat erős kutyájával a bikákat másfelé terelte. Megrémülését maga igy írja le : „Köszönni akartam, de nyelvem rebegett, A szívem dobogott, mert vala ijedett." Éjszakára Tisza-Füredre ért s a helységházához szállott. A mint azonban uti fáradalmait kipihenni készült, egyszerre czigány muzsikusok kíséretében három becsípett vasas német toppant a szobába. Nagy dorbézolást csapnak s a megrökönyödött nótáriust — kit külsejéből