Kovács Dénes: Gróf Gvadányi József élete és munkái (Budapest, 1884) (Rudabánya, 2003)

A Peleskei Nótárius és Röpiratai

csendbiztosnak néznek — ütni-verni kezdik. Szorult helyzetéből a falu gazdája menti meg, a ki falusi kántorként mutatja be a vasasoknak. Erre írjra neki esnek, hogy énekeljen : Kotz tausend fikkerment ! kéd meg énekelni, Ma kántor, katona lnsztig meg kell lenni ! Kútja lerki, ka kend ének nem meg tenni Sok érdek a tied gyomrod meg fog enni. A nótárius erre torkaszakadtából rágyújtott egy karácsonyi énekre s olyan tánczolást vitt véghez, mint a kinek a háza ég. Végre a káplár közbelépése megszabadította a vasasoktól. Reggel átevezett a Tisza túlsó partjára s Tisza-Örs felé tartott, hol „herezegi módon traktálta" magát. A lakoma után azonban elnyomta az álom s mire fölébredt, est volt. Abban a hiszemben, hogy éjjelre még Arokszállásra érhet, folytatta útját s a sötét éjjelre kalapja szarvából tubust csinálva, a csillagok járásából tájékozta magát. „Most láttam — igy kiált fel — az okos ember jó a háznál, Hogy nincsen tudomány szebb a mathézisnál, Örültem tanulván ezt Szabó Jakabnál, Kaplonyi barátok orgonistájánál." E közben zivatar támadt, a nótárius eltévedvén a sötében, addig botorkált, míg egyszerre a jászságon keresztül futó Csörsz-árokba fordult. Első ijedtségében azt hitte, hogy a Tiszába esett s jajveszékelve átkozni kezdte budai útját. A villámfénynél azonban meglátta az árok túlsó partját s szerencsésen felugratott reá. Fáradalmait egy csikós tanyán kipihenvén, Jászberény felé vette útját, hol a város sáfárjánál, kiben tanuló társára ismert, töltött egy pár órát. Majd Aszódon, Gödöllőn és Czinkotán áthaladva Pestre jutott. Amint Budára át akart menni, egy