Kovács Dénes: Gróf Gvadányi József élete és munkái (Budapest, 1884) (Rudabánya, 2003)

Gvadányi jellemzése

ai Arra az álláspontra sem nem akart, sem nem tudott emelkedni, hogy méltányolhassa Voltaire, Rousseau, Diderot és D'Alembert alapjában helyes elveit s az emberiség szellemi fejlődésére tett nagy hatásukat. S a társadalmi kérdésekben vallott e nézeteit átvitte az irodalomba is. Ellenszenvvel viseltetett itt is minden ujitás iránt. Nem vette jó néven a franczia iskola, s a klasszikái irány hóditásait sem. Előtte Gyöngyösi István s követői voltak a magyar költészet kánonai. Gyöngyösiről Peleskei Nótáriussá előszavában ugy nyilatkozik, hogy „mióta a magyar haza áll, még oly magyar poétát e világra anya nem *=ziilt." S Gyöngyösit aztán utánozni is igyekszik mindenben. Tőle tanulta el az élénk, fordulatos elbeszélői és leírói modort ; tőle az ékesgetö, körülményes, áradozó stilust ; az ö nyomán alkotta inverzióit, önkényes szófüzéseit, s tőle vette át a most Zrinyi vagy Gyöngyösi-stanzának nevezett négj

T

rimü strófát is. S különösen ez utóbbihoz ragaszkodott makacsán. Nótáriussá előszavában egész harczot indit meg az ujabb költök ellen, kik Bessenyei nyomán az epikus strófát párosan kezdték rímelni. Mint itt irja, az uj poéták azért teszik ezt „mert nem akarnak igazán dolgozni és fejeikot törni a szavak öszveszedésében ; mert a munka mind későbbre haladna, mind annyi könyvek a prés alá nem szoríttathatnának és igy az erszény is későbben dagadna. Édes anyánk nyelve a szavakban és sinonynumokban oly gazdag, hogy egy nyelv sem nyithat bővebb szótárt ennél, de mivel sokkal könnj^ebb két szavat egyhangúakat találni, mint négyet, tehát ez a valóságos oka, hogy kelmétek metamorfózis raódijok két soros versekkel ír." Később ugyan maga is enged a dámák kérésének, s két soros