Kovács Dénes: Gróf Gvadányi József élete és munkái (Budapest, 1884) (Rudabánya, 2003)

Gvadányi jellemzése

levelek azonban a sajtó útján csak 1835-ben láttak napvilágot. Es jóllehet, hogy munkái könnyű termelése mellett mintegy husz kötetre szaporodnak fel s nagy olvasó közönséget hódítanak maguknak, Grvadányi elszigetelten áll irodalmunkban. S a nagy fejlődési mozgalomban, mely a mult század végén három irányban megindult, neki voltaképpen szerepe nincs is. S ennek oka részint egyéniségéből, részint korának viszonyaiból könnyen kimagyarázható. Grvadányi uz arisztokratikus formaságok elhanyagolása s a köznéphez mutatott rokonszenve mellett is, konzervatív gondolkozású volt egész életében. Csökönyösen ragaszkodott mindenben a régihez s irtózott minden újítástól, bármily czélszerű volt is az. A tizennyolczadik század ellenzéki szellemével, forrongó eszméivel kibékülni nem tudott soha. Elkeresité lelkét az a látvány, mely különösen a 90 es években Európaszerte eléje tárult, hogy a tudomány fér fiai szenvedélyes harczot vivnak a pozitív vallások s a hagyományos nézetek ellen. Gyűlölte a franczia materialistákat és az encziklopedia embereit, kik e mozgalmakat megindították. Fájó szivvel nézte a racziouálizmus felburjánzását, mely az általa felállított tiszta ész rendszerével mérve mindent, kimondta az anathemát a tényleges vallás, a tudomány, társadalmi és állami rend fölött ; mely a vallásalapitókat, Jézust sem véve ki, világcsalóknak nevezte, s mely végső elfajulásában az atheizmusban nyilatkozott utczai szájjal hirdetve, hogy a vallás legfeljebb a köznépnek jó, a műveltek ellehetnek nélküle is.

1

) ') Alexander Bernát : A XVIII. század szellemi mozgalmairól. Bpesti Sz. 1880 évf.