Kovács Dénes: Gróf Gvadányi József élete és munkái (Budapest, 1884) (Rudabánya, 2003)

Gvadányi jellemzése

Virtro költözködjék, meg is látogatta az öreg tábornokot szakolczai tuskulánumában.*) Ez időből való legszebb episztolája, melyben oly rokonszenvesen mutatja be Gvadányit. Azzal kezdi, hogy Morvának határi örömtől villognak, mert Ott tart innepet a nagy Harczoknak lia s a múzsák főpapja. Merő had Néz ki s merő vígság szemeiből. Ó mennyi borostyánt. Nyert liatalb lévén, mikoron a franczia s prnsszus Vérében úsztatta lovát ! Nem győzheti többé A fegyver pályát. Meggyengült karja, hajára Hószín ült. De hatalmas eszén nem látszik az Őszült Esztendők nyoma. Fegyverinéi feljebbre megy ékes Irótolla kivált versben. Játszódnak az egymást Űző s nem várt gondolatok. Gvadányi nem kissebb elismeréssel van iránta s leveleiben rendesen „nagy poétának", s a magyar literatura nagy előmozdítójának" nevezi. Schedius Lajossal is vált egy pár levelet, s azok egyikében (Akad. kézirattár) abból az alkalomból, hogy Aranka György által 1793-ban Maros-Vásárhelyen felállított erdélyi nyelvmívelö társaság öt első és egyetlen munkájával megtisztelte, verses köszönetet küld a szíves figyelemért. Ezenkívül verses levelezésbe eredt Fábián Juliannával és Molnár Borbálával, e két költőnövel, az elsőt az 1703-iki híres komáromi földindulás leírására, ez utóbbit a költészet tovább müvelésére buzdítgatva. A levelezést azután két kötetben ki is nyomatta. Ugyancsak verses levelezést folytatott egy gyermekifjú kezdő poétával, Donits Andrással is. E ') Gvadányi levele Schedius Lajoshoz. „Vasárnapi Újság." 1809. 49. sz. Közli : Eötvös Lajos.