Kovács Dénes: Gróf Gvadányi József élete és munkái (Budapest, 1884) (Rudabánya, 2003)

Gvadányi élete

arra, hogy az általa rég ápolt franczia szövetség tervét megvalósítsa. Frigyes ennek következtében hadat izent Mária Teréziának s 1766-ban kezdetét vette a hétéves háború, mely nem hogy reális hasznot hajtott volna Ausztriának, de hadseregét, kincstárát teljesen kimerítette. Gvadányi e háború folyamán egy perezre sem hagyta el a csatatért. Mintegy hét ütközetben tette koczkára életét s részt vett abban a maga nemében páratlanul álló hadműveletben is, midőn 1757. október 15-én, Frigyes távollétében, az osztrák fővezér gróf Hadik András tizenötezer emberrel Berlint hirtelen megtámadta s 357 ezer tallérig megsarczolta. Gvadányi dicsekedve emlegette holta napjáig, hogy ennek a hadtestnek, mint kapitány, száztizenegy katonával ő volt az „

avant gárdája". Valamint büszkén említi fel azt is, (Pöstényi FÖrÖdés, Hadi történetek) hogy Kleist a híres porosz fővezér jól ismerte őt s barátságot mutatott iránta, titokban azonban száz aranyat tűzött ki a fejére. A hétéves háborút 1763-ban követő hubertsburgi béke után nyugodalmas évek következtek Ausztriára s így természetesen Gvadányira is. A nádor-huszárezredet, melybe időközben őrnagyi ranggal neveztetett ki, Magyarország négy megyéjében : Bereg, Szatmár, TJgocsa és Mármaros megyékben szállásolták el. Gvadányi az ezred egy részével Beregmegyébe, a tiszaháti Badaló faluba jutott. Itteni életéről érdekes adatokat jegyzett fel abban a naplószerű verses kró nikában, melyet „Badalai dolgok" czimên egyik művében, az „Unalmas órák "-ban közrebocsátott. Ez adatok szerint Badftlón harmadfél esztendőt töltött, és pedig saját bevallása szerint „minden társaságiul, barátságtul meddőt." De ez nem egészen