Kovács Dénes: Gróf Gvadányi József élete és munkái (Budapest, 1884) (Rudabánya, 2003)

Gvadányi élete

tartása is, mely most minden tevékenységét az államhatalom megszilárdítására s belső reformok végrehajtására forditotta. Ez a remény indította Gvadányit arra, hogy hadi fáradalmai után a családi élet nyugodt révében keressen üdülést. Ekkor ifjúsága delelőjén állott s minthogy megnyerő külseje s szeretetreméltó modora következtében külömben is kedvelt ember volt a nők előtt, a kikosarazástól nem igen kellett tartania. Nem habozott tehát sokáig s még ugyanezen évben nőül vette Nyitramegyóböl báró Horeczky Francziskát. Házaséletére vonatkozólag nagyon is gyér adataink vannak. Még ez időbeli tartózkodási helyéről is csak hozzávetőleg állithatjuk, hogy az Szakolcza volt Felesége elhunytának évét sem deríthettük fel, ki, hogy korán meghalt, valószínűnek mutatja az, hogy Gvadányi 1763 után már ismét legényes életet él s öreg korára újra megházasodik. Sejtjük azonban, hogy e házassága nem volt valami nagyon boldog. Ha egyéb nem is, de az az egy körülmény határozottan erre vall, hogy Gvadányi, ki szakolczai magányában verseiben, leveleiben élete legcsekélyebb mozzanatáról is megemlékszik, e házasságáról soha egy árva szóval sem tesz említést. Pedig első nejétől három gyermeke született, kikről nem egy vonatkozás van elszórva leveleiben ; ha tehát szívesen emlékezett volna édes anyjukra, lehetetlen, hogy ezek kapcsán egy pár áldó vagy résztvevő szó ne jutott volna annak is Lehet, hogy ilyen viszonyok közt jól esett fülének a harczi riadó fölzengése, me\y esaládi tűzhelyéről a csatasíkra szólította ismét. Midőn 1755-ben a háború Franczia és Angolország közt kitört, s II. Frigyes az angolokkal lépett szövetségre, alkalmul szolgált ez Mária Teréziának