Hadobás Sándor szerk.: Az Érc- és Ásványbányászati Múzeum Közleményei 3. (Rudabánya, 2006)

Tanulmányok - A gömöri bányászat múltjából (Batta István)

eszközökkel ellátott műhely képezte. Az önkéntesekből toborzott mentőegység egy elhagyott, füsttel elárasztható bányarészben gyakorlatozott. Hasonló üzemi bányamentő-állomást alapítottak 1935ben Vashegyen is. Bányavilágítás A világítástechnika Gömörben a többi bányavidékhez hasonló fejlődésen ment át. így a legrégibb időkben használt, vékonyra hasogatott gyantás fenyődaraboktól kezdve a szurokfáklyán, faggyúgyertyán, az előbb agyagból, majd fémből készült faggyú- és olajmécsesek (kahanecek) csaknem minden fajtájának emlékeivel találkozhatunk. Egyediek voltak például Rozsnyón a Ráth Károly gyárában készített réz- (1882) és a Kuntapolcán gyártott zárt, körteformájú vasöntvény-mécsesek. Lényeges előrehaladást jelentett a Frieman és Wolf cég által készített acetilénlámpák bevezetése, tekintettel arra, hogy fényerősségük az előbbiek hét-nyolcszorosát is elérte. Először Csúcsomban használták 1907-ben, és 1920-ra minden bányában elterjedt. Állandó jelleggel az aknarakodókat, a géptereket, a szivattyúkamrákat, a műhelyeket, a robbanóanyag-raktárakat és a pörkölőket világították ki. Eleinte petróleumlámpákat, majd 1894-től (Rákosbánya) villamos világítást használtak, amely az 1930-as években már minden üzemben általánossá vált. Ércelőkészítés A bányászok fáradozásának célja ősidők óta a termeivények minőségének fokozása volt. A kézi válogatás, a kő- vagy öntvényasztalokon (Szentháromság-bánya, Dobsina, Csúcsom) történő szinítés (az ércnek kézi töréssel egybekötött újabb átválogatása), az osztályozás és a faj súlykülönbségen alapuló elválasztás képezték az ércdúsítás fő irányelveit. A vasérc-előkészítő berendezések felépítésére csak a 19. század alkonyán került sor, főleg a gömöri nagyolvasztók fokozatos leépítésének következtében (az eredeti