Hadobás Sándor szerk.: Az Érc- és Ásványbányászati Múzeum Közleményei 3. (Rudabánya, 2006)

Tanulmányok - A gömöri bányászat múltjából (Batta István)

23-ból 1930-ra csak 2 maradt, Tiszolcon és Hizsnyóvízen ). Nedves (vízközeges) gravitációs ércdúsítót először 1906-1907-ben Rozsnyóbányán, az 1914-1918-as években Nadabulán és 1910-ben Oláhpatakon építettek. A 40 mm (Oláhpatakon 20 mm) fölötti szemnagyságot kézi válogatással, az ettől kisebb szemnagyságú részt pedig alapos osztályozás után dugattyús ülepítőgépeken zötykölve dúsították. Az így nyert dúsítmány 6-10 mm szemnagyságot meghaladó részét aknás kemencékben pörkölték Rozsnyóbányán (építve 1901-1909), illetve Nadabulán (1897 és 1912) és Oláhpatakon (1909). Az apró szemű dúsított ércet viszont tömörítették: Rozsnyóbányán a Fellner-Ziegler-féle forgókemencékben (1907), Nadabulán pedig a Greenawalt típusú agglomeráló tálakon (1931). Ezen kívül nyersércet pörköltek Dernőn (1850), Alsósajón (1868, 1908, 1925), Dobsinán (1907, Csetneken (1907, 1913) és Vashegyen (1891), illetve Szirken (1911). A legrégibb pörkölőkemence a Szirk melletti Vörösvágáson működött egészen 1871-ig. A rézérceket Dobsinán az 1908-ban üzembe helyezett mechanikus ércdúsító-műbe adagolták, ahol aprították, osztályozták, válogatták és szereken dúsították. Az alsósajói Szentháromság-bányából kitermelt higanyércet szinítették, szemnagyság szerint három részre osztályozták, majd az elkülönített részeket vízközeges kézi ülepítőben dúsították. Az így kapott koncentrátumot pörkölték, a végterméket pedig zsákokba csomagolva szállították a szepességi kohókba. Az antimonérceket a 18 és 19. században közvetlenül a bányák előtt csurgató-eljárassal olvasztották. Az e célra készült cserépedényekből, az ún. hampulákokból sértetlen példányok nem maradtak, csak cserépdarabok találhatók Csúcsom környékén. Az antimonércek hatékonyabb dúsítására 1900-ban épült (s 1907-ben újjáépített), Francis-féle turbinával meghajtott mechanikus ércelőkészítő-mü aprításból, őrlésből, osztályozásból és ülepítőgépekből állt. Mivel 1931-ben flotálóvá alakították át, ezután aranytartalmú antimon-koncentrátumot nyertek, amelyet Vajskován kohósítottak. Az 1938-39-es években a csucsomi flotálóhoz kohót is építettek, amely 1945-ig üzemelt.