Hadobás Sándor szerk.: Az Érc- és Ásványbányászati Múzeum Közleményei 2. (Rudabánya, 2005)

Közlemények - Adalékok a Csengőlyuk feltárásának történetéhez (Horváth Pál)

hagyták a nyaktörő vállalatot [...]. Minden hihetőséggel itt a dobsinaihoz hasonló, vagy annál még nagyobbszerű jégbarlang vár bátor felfedezőjére. - Én mindenesetre öreg hibának tartanám, ha mikor már önöknél készen van az ehhez szükségelt csigakötelek és minden egyéb; midőn eredeti tervüknél már a Csengő barlang felfedezésének dicsőségétől csakugyan el kell esniök, [...] kezök ügyében meg nem ragadnák a jó alkalmat, kárpótolni magokat egy nagyszerűnek ígérkező felfedezéssel ". A következő hiteles bizonyíték arra, hogy Fabnik volt az első, ismét egy cikkben található, a Rozsnyói Hiradó 1875. október 1 T-i (42.) számában (A „csengőlyuk" megvizsgálása). Az sz. betű mögé rejtőzködő szerző 1875. október 10-én Berzétéről küldte be a levelet a szerkesztőségbe. A tudósításban az olvasható, hogy Fabnik egy ládában ereszkedett le a barlangba, amely hegyükkel kifelé néző szögekkel volt kiverve, hogy a sárkány, amely odalenn él, ne tudja őt elnyelni. Azonban csak a kőhídi

g jutott, tovább már állítólag nem merészkedett le. Ez utóbbi adat igaznak tűnik, az már azonban nem, hogy szögekkel kivert ládába ült volna. Valószínűbb, hogy egy csigára függesztett közönséges kötél és az arra erősített, gyermekhintához hasonló deszka szolgált a leereszkedésre. „24 öl mélyig lemenve, egy négy ölnyi kihajló s harántékosan lefelé terjedő lapon megállott [...] 10-15 percnyi vizsgálás csak alaktalan, kisebb nagyobb oldalt és lefele terjedő nyilasokat eredményezett, és semmi érdekeset nem észlelve, felhuzatta magát". Utána egy Feix N. nevű bányamérnök következett, majd még egy bányász, akinek segítségével „a kötélnek a kőfal általi kemény súrlódását egymásnak könnyítve, melytől Fabnik egymaga félt, biztosabban vizsgálhattak", megtalálták a lefelé irányuló járat folytatását. Ezért visszahúzatták a kötelet, és fokozatosan még további vállalkozókat engedtek le a barlangba, Pásztor, Rudnai és Bábái nevezetű pelsőci lakosokat. Ok további két órát töltöttek a barlangban, de már nem 24, hanem 46 öl mélyen jártak. Valószínűleg fáklyákkal vagy petróleumlámpákkal világítottak. Mialatt a közönség a felszínen lakoma közepette szórakozott, lentről megjött a parancs