Hadobás Sándor szerk.: Az Érc- és Ásványbányászati Múzeum Közleményei 2. (Rudabánya, 2005)

Közlemények - Adalékok a Csengőlyuk feltárásának történetéhez (Horváth Pál)

a kötelek felhúzására. A föld mélyéről egy csomag érkezett gondosan bebugyolálva, tele cseppkövekkel. Ezt követően az alant levőket is sorra a felszínre hozták. A cikkben nem adják meg a barlang méreteit olyan részletesen, mint a Pachel-féle leereszkedésnél (Rozsnyói Hiradó, 1882. július 30., 31. szám). A tényt, hogy ők jártak először a szakadékban, mégis egyértelműen bizonyítja, ugyanis a cikk szerzője hitelt érdemlően szól a barlang belsejében található óriási omladékhalmazról, amelyet egyébként sem a felszínről, sem pedig a kőhídról nem lehet látni. A lent felgyülemlett törmelék mennyiségét ezerszekérnyire becsülték. Az általuk megadott mélységadat az akkori viszonyokat figyelembe véve szintén elfogadható. Hiszen 13 méter eltérés a valós számtól nem jelent nagy különbséget, ha figyelembe vesszük a korban használt, illetve számukra hozzáférhető műszerek megbízhatóságát. Említést tettek a barlang részleteiről, a különféle oszlopokkal együtt, „melyek folytonosan csepegnek s alakulnak". Néhányat az aggteleki Baradlabarlangban található oszlopokkal hasonlítottak össze. Az 1875. évi leereszkedés célja egyébként az volt, hogy vizet találjanak a környéken legelő szarvasmarháknak, de nem jártak sikerrel. A Fabnik-féle barlangjárásról a Rozsnyói Híradóban közölt cikket valószínűleg felhasználta Varga Sándor a Turisták Lapjában megjelent „A Csengőlyuk" című írásához, mivel a két szöveg csaknem teljesen azonos. Az 1875. évi cikk adatait a Csengőlyukról szóló bibliográfia is közli, de a leereszkedéssel kapcsolatban mindenütt az szerepel, hogy Fabnik csak a kőhídig jutott. A fentebb bemutatott új tények ismeretében azonban megállapíthatjuk, hogy a Csengőlyuk alját 1875. szeptember 25-én Fabnik csoportja érte el először, amelyről a Rozsnyói Hiradó közleményei, illetve a Turisták Lapja is tanúskodnak, csupán erről a tényről az utókor megfeledkezett. A korabeli újságcikk alapján sikerült a barlangban található feliratokat dokumentálni. Megtalálták az egykori kutatók neveit, vagy azok kezdőbetűit, akiknek itteni tevékenységét számos, több forrásból is olvasható jelentés részletezi. Közülük az egyik legjelentősebb Drenko József volt a közeli Kuntapolcáról, aki 1925-