Hadobás Sándor szerk.: Az Érc- és Ásványbányászati Múzeum Közleményei 2. (Rudabánya, 2005)

Tanulmányok - Rézérc-lelőhelyek a dobsinai és a rozsnyói régióban (Ján Hlobil)

Rézérc-lelőhelyek a dobsinai és a rozsnyói régióban* JÁN HLOBIL A gömöri bányászat történetének egyik dicső fejezetét a réztermelés jelentette. Korabeli írásos feljegyzések szerint ezen a területen már a 12. századtól fejtettek rezet változó hatékonysággal. A réz nagy mennyiségben fordult elő a szóban forgó vidéken, a Szepes-Gömöri Erchegységnek szinte minden műrevaló telepén megjelent az oxidációs és a cementációs zónában. Több vasérclelőhely még az elsődleges rétegben is rézásványokat tartalmazott, és például Rozsnyón a Mária-telérben éppen ezekből nyerték a rezet. A bányászat történetének legfontosabb korszakát Dobsinán a vas- és nikkel-kobalt érc termelése jelentette, azonban ebből a szempontból fontos szerepet játszott a réztartalmú ásványok kutatása és fejtése is. A rézérc bányászatáról szóló első írásos említés a 14. századból ismert. A 15. században már elhagyott bányákról tudósítanak a források a Zemberg- és Schwarzenberg-dűlőben. A bányászat a 17. és a 18. században a város és a magán-bányavállalkozók együttműködésének jegyében működött. Dobsina rendkívül nagy haszonnal járó bányászati, előkészítő és ércdúsító tevékenységről tesz tanúbizonyságot, főként a 18. és 19. században. A termelés a város tulajdonában lévő területeken folyt, vagy a város költségén, vagy a terület bérbeadásával. 1850-től ezt a tevékenységet a bányamester helyett az önálló igazgatású Dobsinai Városi * Közleményeink e kötetében a Rozsnyói Bányászati Múzeum munkatársainak négy tanulmányát közöljük, ezzel is jelezve az intézményeink között évtizedek óta fennálló szívélyes szakmai és baráti kapcsolatokat. Köszönjük, hogy dolgozataikat rendelkezésünkre bocsátották. (A szerk.)