Hadobás Sándor szerk.: Az Érc- és Ásványbányászati Múzeum Közleményei 1. (Rudabánya, 2004)

Tanulmányok - Hála József - Landgraf Ildikó: A háromszáz özvegyasszony tánca. Egy bányászmondánk néhány történeti, irodalomtörténeti és folklorisztikai vonatkozása

Telkibányán a református lelkészi hivatalban található, 1687-ben keletkezett kézirat és annak 1802-ben készült, néhány szó eltéréssel az eredetivel azonos másolata

5 őrizte meg egy nagy bányaszerencsétlenség emlékét. Ebben azt olvashatjuk, hogy kapzsisága és gondatlansága miatt, a helyi „Bányász Úr", Koncz káplár figyelmeztetését semmibe véve háromszázhatvan bányász halt meg. Az asszonyok e történetben is mulatságon döbbentek rá özvegységükre, miután a bánya bérlője

6 kijelentette vendégeinek: „Soha bizony ennyi Özvegy Asszonyt együtt és egyszersmind nem láttam."

7 (2. melléklet) A Felvidéket járó Jakob Bucholz 1752. október 7-én fordult meg Telkibányán, ahol egyebek mellett az alábbiakat jegyezte be naplójába: „Itt aranybányák vannak, amelyeknek egykor nagy termelésük volt; de Rákóczi idejében, akinek a tulajdonában volt a helység és a bánya, pünkösd előestéjén több mint 300 bányász vesztette életét."

8 Johann Ehrenreich Fichtel 1791-ben szintén azt írta, hogy a „sok munkás halálát" okozó tragédia Rákóczi idejében történt.

9 A nagybányai szerencsétlenségről és az özvegyek táncáról szóló narratívum létezéséről nemcsak az írott források vallanak, a történet a szájhagyományban is megőrződött. A Görbe István által az 1950-1960-as évek fordulóján Nagybánya-Veresvízen gyűjtött változat szerint a helyi bányagróf (bányabáró) a fejedelem tiszteletére nagy mulatságot rendezett, amelyre háromszáz asszonyt és leányt is meghívott. Az asszonyok akkor tudták meg, hogy bányaszerencsétlenség miatt özvegyek lettek, amikor a bányagróf felkiáltott: „...ácsi, mert azt mondja, hogy ü még sose hallott olyat, amilyet most lát, hogy háromszáz özvegy egyszerre táncoljon". A fejedelem, mert tánc közben őt megállította, a bányagrófot megbüntette, az özvegyeket pedig férjhez adta

10 (3. melléklet). 5 ScherfE. 1961:42,50, 165. 6 Tagányi Károly (1918:29) utalt arra, hogy nem a bánya tulajdonosáról lehet szó, mert Telkibánya és a bányák korábban a király, később mindig földesurak tulajdonában voltak. A mondában említett, talán huszita (vö. Szádeczky L. 1905: 173) Koncz káplár emlékét a település határában, a Veresvízi-völgyben ma is őrzi a Koncfalva helynév (Benke 1. 1987:99, 103). 7 Szakáll S.-Weiszburg T. 1994: 17-19. A történetet, illetve annak egyes részleteit közölték még pl.: Szádeczky L. 1905:171-172; Bodgál F. 1958a:5; 1958b:6; Benke I. 1982:278-279; 1987:105-106; vö. Rapcsányi L. 1975. 8 Bucholz, J. 1788:285-286 (Dudich Endre fordítása). 9 Fichtel, J. E. von 1791:368; idézi: Liffa A. 1953:9; ScherfE. 1961:51. 10 Landgraf I. 1998:93.