Hadobás Sándor szerk.: Az Érc- és Ásványbányászati Múzeum Közleményei 1. (Rudabánya, 2004)

Tanulmányok - Hála József - Landgraf Ildikó: A háromszáz özvegyasszony tánca. Egy bányászmondánk néhány történeti, irodalomtörténeti és folklorisztikai vonatkozása

folklorizálódás mértékében is nagy eltérések mutatkoznak. Különösen a történeti forrásokban, de az újabb gyűjtésekben is olvashatunk olyan bá­nyásztörténeteket, amelyeket a szerzők stilizáltak, saját szavaikkal és stí­lusukban közöltek. Nagyon problematikus, hogy ezeket a bányászhagyo­mányokat kezelhetjük-e folklóradatokként, mennyiben tükrözik azok egy­egy bányászközösség orális tradícióját és mennyiben a lejegyző, a gyűjtő tudását, olvasmányait, fantáziáját. Tanulmányunkban egy olyan történet­típus gyökereit, változatait, a tánchagyományokhoz való kötődését, szépi­rodalomi adaptációit kutatjuk, elemezzük, mely mind tematikáját, mind hagyományozódását tekintve bányászmonda. A bányaszerencsétlenségről, férjeik haláláról egy mulatság alatt, tánc közben értesülő özvegyek törté­netének hősei és a folklórváltozatok mesélői is bányászok voltak. A monda az írott forrásokban és a folklórban Georg Daniel Speer német muzsikus és író a 17. század közepén ha­zánkban vándorolva egy figyelemre méltó, „egész Magyarországon köz­tudomású", Nagybányával kapcsolatos, egy temetésen látott tánc („a há­romszáz özvegyasszony tánca") eredetét magyarázó történetet jegyzett le, amelyet az először 1683-ban megjelent, később több kiadást megért Ungarischer oder Dacianischer Simplicissimus című könyvében, „a ma­gyar történeti néprajz becses forrásművében" 3 közölt. Eszerint Nagybá­nyán egykor nagy bányaszerencsétlenség történt, amelynek következté­ben háromszáz bányász halt meg. A bánya tulajdonosa, az erdélyi fejede­lem mulatságra hívta meg a bányászfeleségeket, akik az alábbi, a vendé­geihez intézett cinikus kijelentéséből tudták meg, hogy özvegyek lettek: „Urak, ez ritka tánc! Bizonyosan életetekben sem láttátok, hogy egyszerre háromszáz özvegy asszony ilyen jókedvű legyen és táncoljon, mint ahogy láthatjátok." A fejedelem később valamennyi asszonyt újra férjhez adta és megajándékozta 4 (1. melléklet). 3 OrtutayGy. 1957:154. 4 Turóczi-Trostler J. 1956:247-248. A történet egyes részletét vagy az egészet a német eredeti valamelyik kiadása, valamint a Turóczi-Trostler által megjelente­tett magyar nyelvű változat alapján, kivonatosan, illetve szó szerint közölték pl.: Ipolyi A. 1854:560-561; Palmer K. 1894:85-86; Szellemy G. 1899:1; Réthei Prikkel M. 1906:168; 1924:94-95; Tagányi K. 1918:28; Hegyi F. 1939:467­468; Terény J. 1940:69-70; Kaposi E.- Pethes I. 1959:100; Jókai M. 1964:309 (Téglás Tivadar jegyzete); Borovszky S. é. n.a:12.

Next

/
Oldalképek
Tartalom