Hadobás Sándor szerk.: Az Érc- és Ásványbányászati Múzeum Közleményei 1. (Rudabánya, 2004)
Tanulmányok - Hála József - Landgraf Ildikó: A háromszáz özvegyasszony tánca. Egy bányászmondánk néhány történeti, irodalomtörténeti és folklorisztikai vonatkozása
Tanulmányok A háromszáz özvegyasszony tánca* Egy bányászmondánk néhány történeti, irodalomtörténeti és folklorisztikai vonatkozása HÁLA JÓZSEF - LANDGRAF ILDIKÓ „Egyetlen mesterség sem nyomja rá annyira bélyegét a vele foglalkozókra, mint a bányászat [...] egy különös embert formált ki már évszázadok óta, ki élet- és beszédmódjában, nemkülönben szokásaiban és viseletében mindig elütött embertársaitól" - idézi Paládi-Kovács Attila a Magyar Néprajz Társadalom című kötetében az ipari munkásságot bemutató fejezetben Faller Jenő sorait. 1 A bányászok - mint általában minden speciális foglalkozást űzők - viszonylag zárt, kompakt közösséget alkottak. Sajátos hagyománykörrel rendelkeztek, körükben jellegzetes folklórjelenségek, hiedelmek, szokások alakultak ki. Időszerű lenne végre összefoglalást adni a magyarországi bányászszokások, hagyományok történetéről. Mintaképül szolgálhatna számos német művelődéstörténeti, bányászattörténeti monográfia. 2 A bányászok orális hagyományainak fontos részét képezték a mondák Európa-szerte mindenütt. Helyesebb lenne összefoglalóan bányászepikáról vagy bányásznarratívumokról beszélni, mert prózai alkotásaik műfajilag nagyon vegyes képet mutatnak. A körükben gyűjtött történeteket sok esetben nehéz a klasszikus műfaji csoportok szerint elrendezni, gyakran a mese, illetve a hiedelemmonda és a történeti monda határán állnak. A bányászepika nemcsak műfajilag sokféle, összetett, hanem a narratívumok keletkezésében, hagyományozódásában, a szöveggé válás tekintetében, a Az írást a Számadó. Tanulmányok Paládi-Kovács Attila tiszteletére (Bp. 2001. MTA Néprajzi Kutató Intézete, 485-509. old.) c. kötetből vettük át a szerzők engedélyével. 1 Faller J. 1942:187; idézi: Paládi-Kovács A. 2000:239. 2 Lásd pl.: Schreiber, G. 1962; Heilfurth, G. 1981.