Hadobás Sándor szerk.: Az Érc- és Ásványbányászati Múzeum Közleményei 1. (Rudabánya, 2004)

Tanulmányok - Hála József - Landgraf Ildikó: A háromszáz özvegyasszony tánca. Egy bányászmondánk néhány történeti, irodalomtörténeti és folklorisztikai vonatkozása

Hol Telkibánya bércein lebeg Bozótos erdő kétes árnya, S a fejsze egyhangúan döng, kopog, Odvas bükkök tövébe vágva; Hol, vén fukar módjára, a bérc Sziklás ölébe rejti kincseit, S megátalkodva állja, tűri A kutató bányász vas-ékeit: Áll Kányahegy. Itt hajdanában Arany- s ezüstre vitt a gazdag ér; Öléből most forrás buzog fel, Veres habokkal, mintha volna vér. Lelkem varázs fuvallat éri, Állván a bércen s a patak felett; S im titkos ajk susog fülembe, Csodás regében ó történetet. * Miként a hangya, nyárszakában, Dolgozva hemzseg lyuklakában, - Hogy megrakott tárháza légyen, Ha vihar fog dühöngni télen -; Regenten e bérc mély ölében Úgy hemzsegett az ember épen; A bánya népe éj-naponta Érces sziklát feszíte, onta. Az ember kincs után sóvárog. S ha intnek a csábos sugárok: Megjárja a mély tenger ágyát, És fúr sötét hegyekbe' bányát. E bérc igen dúsan fizette, Hogy élve benne eltemette Magát a bányász; s merre vágott, Elé ezüst s arany sugárzott.