Hadobás Sándor szerk.: Az Érc- és Ásványbányászati Múzeum Közleményei 1. (Rudabánya, 2004)

Tanulmányok - Hála József - Landgraf Ildikó: A háromszáz özvegyasszony tánca. Egy bányászmondánk néhány történeti, irodalomtörténeti és folklorisztikai vonatkozása

És szombaton, déltől napestig Dolgozhatott saját kezére; Szorgalma addig amit ásott: Az lőn egy héti munka-bére. * Épen kondult a dél harangja, - A bérceken széttörve hangja; S a hét utolsó napja lévén, Moraj támadt a bánya mélyén. Szerencse föl! harsogva zengett; A bérc repedt, a szikla rengett Erős karok súlyos csapásán, Forogván bennök tompa csákány. A munka folyt nagy szenvedéllyel, A kincs sóvár, lázas dühével; S a dúlást gyakran abba hagyván, Civódtak hitvány ércdarabkán. De aki ül kincsén sötéten, Harag gyúlt a szellem szemében; S megutálván e kapzsi népet, Barlangja ajtaján kilépett. S kiket kincsén kapkodni látott: Nagy boszúsan köztök megállott; S hogy ellenségit elveszítné: Hatalmas karját szétfeszíté... Az érc fenn estimára kondult, Midőn a bányaőr kiindult, S imádkozni egy Miatyánkot, A bánya torkánál megállott. Azonban rémület foga el, Észrevévén, hogy nádpálcája, - Mit megtámaszta a torokban Görbülni kezd abroncs módjára.