Szakáll Sándor, Morvai Gusztáv: Érckutatások Magyarországon a 20. században (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 13., Miskolc – Rudabánya, 2002)

Kedves Olvasó! (Morvái Gusztáv)

Átszervezéssel a MÁFI-hoz átkerült geokémiai osztály jelentős eredményeket ért el az országos ritkafém kataszter összeállításával (Földváriné Vogl M. és munkatársai), a Tokaji-hegység átnézetes geokémiai felmérésével (Horváth I. és munkatársai) stb. A geokémiai módszer fontos szerepet játszott a mongóliai és kubai kutatásoknál is. 1964-ig mind a bauxit, mind az urán, mind az egyéb ércek kutatását a mindenkori minisztérium szakfőosztályai irányították. 1964-től megszűnt a minisztérium közvetlen szakmai irányító szerepe, illetve ezeket a feladatokat a középirányító szervek: bauxitnál a Magyar Alumíniumipari Tröszt (MAT), uránnál a Mecseki Ércbányászati Vállalat (MÉV), egyéb érceknél Országos Érc- és Ásványbánya Vállalat (OÉÁ) vette át. Mindhárom középirányító szervnél a kutatás és a bányaföldtani munka irányítását is önálló földtani osztályok látták el, melyek vezetője (főgeológusa) az iparági bányászati vezérigazgató helyettesnek volt alárendelve. A kutatások finanszírozása a bauxitnál vállalati eszközökből (ún. bauxitkutatási alapból), az uránnál költségvetésből és önköltségből, az egyéb érceknél a hatvanas évek közepéig főleg beruházásokból és önköltségből történt. A hatvanas évek közepétől az OÉA - a recski mélyszinti kutatáshoz - jelentős költségvetési eszközökhöz jutott. A felderítő kutatások volumenének növeléséhez a hatvanas évek végétől a MAT is használt fel költségvetési pénzeket. Az Országos Földtani Főigazgatóság (OFF) már 1955-ben készített középtávú (5 éves), később pedig hosszabb távú (15 éves) kutatási tervet. 1960-tól a KGST iparági állandó bizottságai kezdeményezték bauxit-, nehéz-színesfémérc-, vasérc-, mangánérc-prognózis készítését. A kataszteri összeállítások az ország összes ismert lelőhelyét tartalmazták, de a távlati kutatási elképzelések közé már csak a jelentős perspektívával kecsegtető, minőségileg és települési helyzet alapján is gazdaságos kitermelést ígérő területek kerültek. A nehéz-színesfémeknél a Mátrát, a Börzsönyt, a Velencei-hegység keleti részét és a Tokaji-hegységet vették fel a tervbe. A távlati kutatások eredményessége érdekében a megvalósításnál alapvető szempont volt a helyes kutatási sorrend betartása, így a felsorolt területek mindegyikéről először áttekintő földtani térkép készült. Vele egyidejűleg különféle geofizikai módszerek és mélyfúrások segítségével igyekeztek a földtani képződmények mélységi elterjedését és a hegységek szerkezeti viszonyait minél jobban megismerni. A KGST illetékes bizottságai tudományos témák szervezésével (rejtett lelőhelyek kutatása, rétegtani szintekhez kötött rézércesedés, a Kárpát-Balkán-Dinári terület metellogéniai térképe stb.) nyújtott segítséget a kutatásokhoz. Az OFF már az ötvenes évek második felében elkezdte a hegységenkénti (medencék szerinti) perspektivikus (szerkezetkutató) fúrások mélyítését (Gyöngyösoroszi, Recsk, Telkibánya, Rudabánya stb.). A megismerés mélységi határának ugrásszerű növekedéséhez a mecseki uránérc-kutatások és a lengyelországi (kelet-sziléziai) rézérckutatások sikerei adták a bátorságot. A gyors recski eredmény azonban kedvezőtlen hatással volt a többi terület továbbkutatására. Minden kutatási és beruházási pénzt elnyelt, háttérbe szorítva a többi perspektivikus terület vizsgálatát. Az iparág vezetői (főleg id. Gagyi Pálffy András) mindent elkövettek a bányanyitás érdekében, azonban nyugati és szovjet szakértők pozitív véleményei ellenére sem született gazdasági döntés. Érdekes, hogy szovjet részről ugyanaz a Bogatürjev A. Sz. vezette a recski értékelést végző szovjet szakembereket, mint akinek 1952. évi javaslata alapján kezdődött a részletes uránkutatás. Az érckutatás elmúlt ötven évi történetéhez tartozik, hogy mindhárom iparág (MAT, MÉV, OÉÁ) a kutatás kezdetén saját kutatási szervezetet hozott létre: a bauxitosok a Bauxitkutató Vállalatot Balatonalmádiban, az uránosok a Kutatási Üzemet Kővágószőlősön, az egyéb ércek bányászatával foglalkozó iparág az Ércbányászati Feltáró, illetve Ércbányászati Kutató és Feltáró Vállalatot Budapesten, majd Egerben. Utóbbi a mélyfúrásokat kezdetben az OFF vállalataival, illetve az 1965-ben azokból alakult Országos Földtani Kutató és Fúró Vállalattal (OFKFV) végeztette (a szénbányászathoz hasonlóan). A hatvanas években az OÉÁ létrehozta saját kis és közepes mélységű fúrókapacitását, de a nagy mélységű (600-1200 m) fúrásokat mindvégig más vállalatoknál rendelte meg (OFKFV, MÉV). Jellemző volt mindhárom iparágra a saját anyagvizsgálati kapacitás kiépítésére való törekvés. Az alumíniumipar a Fémipari Kutató Intézetben minden kémiai, fizikai és technológiai vizsgálatot el tudott végeztetni, de Balatonalmádiban is kitűnő laboratóriumot hozott létre. Az uránipar pécsi telephellyel ugyancsak felépítette a maga radiometriai, kémiai, ásványtani laboratóriumait, amelyeket a ritkafém kutatási profil fölvállalását követően alkalmassá tett technológiai vizsgálatokra is.