Szakáll Sándor, Morvai Gusztáv: Érckutatások Magyarországon a 20. században (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 13., Miskolc – Rudabánya, 2002)

Majoros György: Uránkutatási munkák története és néhány eredménye a Balaton-felvidéken

Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből XIII. Érckutatások Magyarországon a 20. században, 2002, 39-55. oldal Uránkutatási munkák története és néhány eredménye a Balaton-felvidéken MAJOROS György 7633 Pécs, Ybl Miklós u. 7/3. A kutatások történetének rövid összefoglalója A Balaton-felvidéki kutatások végrehajtására szervezett (MÉV) Kutatási Üzem III. sz. kutatócsoportja 1956. május 28-án kezdte meg munkáját a Balaton-felvidéken. A kutatócsoport székhelye Balatonfüreden az Ady E. u. 13. sz. alatti házban volt. Első vezetője Jahn Vilmos aknász volt. A csoport által végzett tulajdonképpeni földtani kutatást megelőzte a területen végzett légi gamma felvétel, mely által kimutatott anomáliák megkutatása volt a legelső feladat. Ugyanis az 1956. évi légi radiometriai mérések a Balaton-felvidéken és a Déli-Bakonyban számos anomáliát találtak, főleg a Fődolomit Formáció területén és a hévízi tőzegmedencében. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a légi gamma felvétel sem a permi képződményhez, sem a későbbiekben jelentős kutatómunkát igénylő, középső-triász képződményekhez kapcsolódó anomáliát nem mutatott ki a Balaton-felvidéken. Ilyeneket csak a földtani térképezéssel egybekötött terepi radiométeres mérések eredményeztek. Kezdetben Pécsely környékén, a középső-triász képződményeken, valamint a Hidegkút és Veszprém környéki fődolomit területeken folyt a kutatás, az itt kimutatott radiometriai anomáliák területén. A Pécsely környéki autós gamma anomália kutatása során megtalálták a foszfatitos képződményeket. Az urántartalmú foszfatit kutatására egy tárót hajtottak, aminek következtében a csoport létszáma kb. 140 főre emelkedett. Még ebben az évben a permi és perm előtti képződmények fúrásos kutatása is megindult, és ekkor telepítették a Lovas-1, 2, 3. sz. mélyfúrásokat. A kutatás súlypontja azonban a pécselyi terület maradt. Időközben a kutatócsoport vezetésével Lengyel Sándor geológust bízták meg 1957-ben a triász fődolomit területen tovább folyt a kutatás Balatonfüred, Aszófő, Balatonudvari, Hidegkút, Kádárta, Felsőörs, Sáska, Diszel környékén, de egyre jobban előtérbe kerültek a permi képződmények is. A lovasi fúrások után Balatonalmádi, Vörösberény környékén térképező SzBU fúrások mélyítése történt, a megindult E-i perm területi földtani térképezése során (Stuhl Ágnes, Kővári János). A térképezéssel párhuzamosan a területen több permkutató fúrás mélyült, mint a balatonalmádi, felsőörsi, palóznaki, hidegkúti fúrások. 1957-ben sor került a hévízi tőzeganomáliák kutatására is, terepi radiometriai mérésekkel és sekélyfúrásokkal. A csoportnak ebben az időben anyagvizsgálati lehetőségei nem voltak, és az ilyen jellegű munkákat a Vállalattal szerződéses viszonyban álló Kiss J. egyetemi adjunktus, ill. a Magyar Állami Földtani Intézet Uránosztálya végezte. 1957. második felében a Füle környéki, akkor perminek gondolt előfordulás földtani térképezésére is sor került, amit Stuhl Ágnes végzett, majd az év végén egy kutatófúrás mélyítése is történt itt (Füle1. sz. fúrás). A csoport 1958. évi munkája már főleg a permi területek kutatását célozta, csupán Aszófő környékén volt kisebb mérvű kutatás a középső-triász képződményeken, főleg kutatóárok és aknamélyítés segítségével. Ekkor indult meg a D-i perm terület földtani térképezése, amely a Zánka és Badacsonytomaj közötti permi kibúvási területet jelentette (Szabó Imre, Majoros György). A kutatócsoport vezetője ekkor már Szabó Imre geológus. A permi területek radiométeres terepi mérésekkel egybekötött földtani térképezése és a fúrásos kutatás számos jelentős uránanomáliát és ércindikációt eredményezett Badacsonyörs, Lovas, Liter és egyéb területeken. Ezek intenzív földtani kutatása 1962-ig tartott. Időközben az üzem átszervezése