Szakáll Sándor, Morvai Gusztáv: Érckutatások Magyarországon a 20. században (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 13., Miskolc – Rudabánya, 2002)

Majoros György: Uránkutatási munkák története és néhány eredménye a Balaton-felvidéken

során Majoros György lett a Kutatócsoport vezetője, míg Szabó Imrét az üzem geológus főmérnök­ének nevezték ki. 1959-60-ban a korábbi előzetes munkák eredményei alapján elkezdődött az ajkai kőszénmedence radiometriai kutatása. Ezt a munkát azonban nem a III. sz. kutatócsoport végezte, hanem egy kihelye­zett csoport. A kutatási munkák az egész medencére nézve tájékozódó jellegűek voltak, de a felsőcsingeri Kos­suth akna VI. telepében már részletes kutatássá fejlődtek. Célja, nagy mennyiségű technológiai minta begyűjtése, továbbá az ércesedés genetikájának, teleptanának, az érctestek nagyságának, az uránel­oszlás törvényszerűségének tanulmányozása, valamint a ritkaföldfémek feldúsulási lehetőségeinek vizsgálata volt. 1962-ben a Balaton-felvidéki permi kutatásokról egy összefoglaló zárójelentés készült Majoros György geológus, Géresi Gyula geofizikus, Bubics István geológus, Ság László geológus, Halász Ár­pád geológustechnikus, Komáromi Lajos geológustechnikus és mások közreműködésével. 1963 és 1966 között a permi kutatások szüneteltek. A hévízi tőzegmedence uránanomáliáinak el­lentmondásos kutatási eredményei miatt 1963-64-ben újra elővettük a témát, ekkor is terepi radiomet­riai mérések történetek és sekélyfúrások mélyültek. 1965-ben ismételten sor került az ajkai szénmedence radiometriai kutatására. Ennek az újabb kuta­tási munkának, melyről a J-2003. sz. jelentés beszámol, fő feladata az volt, hogy a régebbi kutatási munkák adatai alapján az újabb szén- és bauxitkutatás, termelés földtani-radiometriai adatainak és lehetőségeinek saját célú felhasználásával, és értékelésével, az egész Ajka-Halimbai szénmedence uránföldtani metallogenetikai viszonyainak vizsgálata alapján nagyvonalakban tisztázható legyen a szénelőfordulás uránföldtani perspektívája, prognosztikus készletek megadásával. A kutatási mun­kákat a III. és V. kutatócsoport együttesen végezte. 1965- ben egy új, korszerűbb légi radiometriai felvétel kezdődött az ország hegyvidéki területein. Ezek a mérések a Balaton-felvidéken és a Déli-Bakonyban is számos anomáliát mutattak ki. Az ano­máliák egy része régebbről is ismert volt, de a korszerűbb, érzékenyebb spektrometriai műszerek al­kalmazása az anomáliák pontosabb és részletesebb kutatását tette lehetővé. Emellett néhány új radio­metriai anomáliát is megismertünk, főleg pannóniai képződményekhez kapcsolódóan. A fenti országos 1:25 000-es méretarányú aeroradiológiai kutatás során, 1965-ben a D-i Bakony pannon képződményeihez kapcsolódva Zánkától Badacsonyörsig több anomáliát és magasabb aktivi­tású területet sikerült kimutatni. A légi felvételek után még ez év november elején megkezdődtek a terepi munkák és kisebb-nagyobb megszakításokkal 1967 elejéig tartottak. Ezen időszak alatt terepi radiometriai, földtani, bányászati és fúrási kutatómunkák folytak. A kutatások fő területe Balatonrendes térsége volt, ahol a legnagyobb anomáliák fordulnak elő. Ezen kívül kutatások folytak Kővágóörs és Révfülöp között, a Fülöp-hegy Ny-i lejtőjén, továbbá Zánka és Kővágóörs között a permi vonulat E-i oldalán, továbbá Balatonszepezd és Révfülöp között a permi vonulat D-i oldalán, valamint Ábrahámhegy és Badacsonyörs között, a permi képződményekre települő pannon területeken. A terepi kutatások során gyűjtött kőzetminták széleskörű vizsgálata mellett technológiai, uránki­nyerési kísérletekre, majd készletszámításra is sor került (J-0729, J-2760) 1968-70 folyamán. Az 1965. évi légi radiométeres felmérés a fődolomit-anomáliákra vonatkozóan is sok új adattal szolgált. Ezért 1968-69 során sor került néhány leginkább jellemző anomália megkutatására Öcs, Vilonya, Nemesvita, Sáska térségében. 1966- 70 során, a már hivatkozott permi zárójelentés javaslatai alapján fúrásos uránkutatásra került sor a Tapolcai-medence permi képződményeiben, az É-i és D-i perm terület közötti területen, az É-i Bakonyban, valamint a Velencei-hegység D-i előterében. A mélyebb területek permi kutatásának előkészítésére geofizikai mérések (graviméteres, geoelektromos, szeizmikus) történtek 1981-82-ben. Ezeket a méréseket már újabb kutatófúrások mé­lyítése nem követte, csupán Balatonmáriafurdőn mélyült 1987-ben egy kutatófúrás. A Balaton-felvidéken végzett radiometriai munkákat az I. táblázatban közöljük, Gerzson István összeállítása alapján. A *-gal jelölt munkák döntően permi képződmények elterjedési területén történ­tek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom