Szakáll Sándor, Morvai Gusztáv: Érckutatások Magyarországon a 20. században (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 13., Miskolc – Rudabánya, 2002)
Majoros György: Uránkutatási munkák története és néhány eredménye a Balaton-felvidéken
során Majoros György lett a Kutatócsoport vezetője, míg Szabó Imrét az üzem geológus főmérnökének nevezték ki. 1959-60-ban a korábbi előzetes munkák eredményei alapján elkezdődött az ajkai kőszénmedence radiometriai kutatása. Ezt a munkát azonban nem a III. sz. kutatócsoport végezte, hanem egy kihelyezett csoport. A kutatási munkák az egész medencére nézve tájékozódó jellegűek voltak, de a felsőcsingeri Kossuth akna VI. telepében már részletes kutatássá fejlődtek. Célja, nagy mennyiségű technológiai minta begyűjtése, továbbá az ércesedés genetikájának, teleptanának, az érctestek nagyságának, az uráneloszlás törvényszerűségének tanulmányozása, valamint a ritkaföldfémek feldúsulási lehetőségeinek vizsgálata volt. 1962-ben a Balaton-felvidéki permi kutatásokról egy összefoglaló zárójelentés készült Majoros György geológus, Géresi Gyula geofizikus, Bubics István geológus, Ság László geológus, Halász Árpád geológustechnikus, Komáromi Lajos geológustechnikus és mások közreműködésével. 1963 és 1966 között a permi kutatások szüneteltek. A hévízi tőzegmedence uránanomáliáinak ellentmondásos kutatási eredményei miatt 1963-64-ben újra elővettük a témát, ekkor is terepi radiometriai mérések történetek és sekélyfúrások mélyültek. 1965-ben ismételten sor került az ajkai szénmedence radiometriai kutatására. Ennek az újabb kutatási munkának, melyről a J-2003. sz. jelentés beszámol, fő feladata az volt, hogy a régebbi kutatási munkák adatai alapján az újabb szén- és bauxitkutatás, termelés földtani-radiometriai adatainak és lehetőségeinek saját célú felhasználásával, és értékelésével, az egész Ajka-Halimbai szénmedence uránföldtani metallogenetikai viszonyainak vizsgálata alapján nagyvonalakban tisztázható legyen a szénelőfordulás uránföldtani perspektívája, prognosztikus készletek megadásával. A kutatási munkákat a III. és V. kutatócsoport együttesen végezte. 1965- ben egy új, korszerűbb légi radiometriai felvétel kezdődött az ország hegyvidéki területein. Ezek a mérések a Balaton-felvidéken és a Déli-Bakonyban is számos anomáliát mutattak ki. Az anomáliák egy része régebbről is ismert volt, de a korszerűbb, érzékenyebb spektrometriai műszerek alkalmazása az anomáliák pontosabb és részletesebb kutatását tette lehetővé. Emellett néhány új radiometriai anomáliát is megismertünk, főleg pannóniai képződményekhez kapcsolódóan. A fenti országos 1:25 000-es méretarányú aeroradiológiai kutatás során, 1965-ben a D-i Bakony pannon képződményeihez kapcsolódva Zánkától Badacsonyörsig több anomáliát és magasabb aktivitású területet sikerült kimutatni. A légi felvételek után még ez év november elején megkezdődtek a terepi munkák és kisebb-nagyobb megszakításokkal 1967 elejéig tartottak. Ezen időszak alatt terepi radiometriai, földtani, bányászati és fúrási kutatómunkák folytak. A kutatások fő területe Balatonrendes térsége volt, ahol a legnagyobb anomáliák fordulnak elő. Ezen kívül kutatások folytak Kővágóörs és Révfülöp között, a Fülöp-hegy Ny-i lejtőjén, továbbá Zánka és Kővágóörs között a permi vonulat E-i oldalán, továbbá Balatonszepezd és Révfülöp között a permi vonulat D-i oldalán, valamint Ábrahámhegy és Badacsonyörs között, a permi képződményekre települő pannon területeken. A terepi kutatások során gyűjtött kőzetminták széleskörű vizsgálata mellett technológiai, uránkinyerési kísérletekre, majd készletszámításra is sor került (J-0729, J-2760) 1968-70 folyamán. Az 1965. évi légi radiométeres felmérés a fődolomit-anomáliákra vonatkozóan is sok új adattal szolgált. Ezért 1968-69 során sor került néhány leginkább jellemző anomália megkutatására Öcs, Vilonya, Nemesvita, Sáska térségében. 1966- 70 során, a már hivatkozott permi zárójelentés javaslatai alapján fúrásos uránkutatásra került sor a Tapolcai-medence permi képződményeiben, az É-i és D-i perm terület közötti területen, az É-i Bakonyban, valamint a Velencei-hegység D-i előterében. A mélyebb területek permi kutatásának előkészítésére geofizikai mérések (graviméteres, geoelektromos, szeizmikus) történtek 1981-82-ben. Ezeket a méréseket már újabb kutatófúrások mélyítése nem követte, csupán Balatonmáriafurdőn mélyült 1987-ben egy kutatófúrás. A Balaton-felvidéken végzett radiometriai munkákat az I. táblázatban közöljük, Gerzson István összeállítása alapján. A *-gal jelölt munkák döntően permi képződmények elterjedési területén történtek.