Szakáll Sándor, Morvai Gusztáv: Érckutatások Magyarországon a 20. században (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 13., Miskolc – Rudabánya, 2002)

Szabó Imre: Az Upponyi- és Bükk hegységi sugárzóanyag-kutatások története

a) Felderítő, prognosztikus szakasz 1956-1968-ig Észak-Magyarországon permi képződmények kutatása fel sem merült. Először 1968ban, Wéber B. tett javaslatot tanulmányában, elsősorban dél-gömöri, lehetséges permi törmelékes főfácies kutatásra. Ekkor már megismerte egy tanulmányútja során az Igló környéki (Spisska Nova Ves, Novoveska Huta, Szlovákia) uránlelőhelyet a permi összletből. Prognózis szintjén a területre vonatkozóan tovább élt az Észak-Magyarország permje iránti érdeklődés, a bükki területen is 1972-73-ban, a létező képződmények helyi megfigyelése szintjén, egyelőre konkrét program nélkül. A Bükk-hegység dél-alpi, dinári kifejlődésű karbonátos felső permje jól tanulmányozott, igen jó feltárások alapján. Fekvője, a törmelékes, vörös tarka összlet azonban csak igen kevés, gyenge feltárás adataiból teljes terjedelmében nem volt ismeretes. Litológia és kor szempontjából Balogh (1964.) összefoglalása volt az irányadó. A terület karbonátos felső-permjének részletes mikrofácies vizsgálata „házi használatra" a dunántúli tengeri evaporitos perm (Tabajd 5.sz. fúrás) rétegsor korának bizonyítása miatt vált szükségessé (Szabó, 1964). Eredményét hasznosítva alkalmaztuk a Dinnyés-3, Gárdony-1. és Tab-1 fúrás tengeri karbonátos permjének korminősítésében. 1972 tavaszán, egri székhellyel, erős, Észak-Magyarországra (ÉMO) profilírozott területi kutatási csoport alakult ki azokból, akik nem gravitáltak a mecseki terület felé, már csak lakóhely vagy családi okok miatt sem (4. és 5. ábra). így a nagy fluktuációt elszenvedett budapesti prognózis csoport is az ÉMO területre lett vezényelve. Miután Wéber B. a légi anomáliák földi ellenőrzését befejezte, személyemben új vezetőt delegált a vállalat a kutatás vezetésére. Folyamatosan foglalkoztunk a Csáki F. vezette bükkszentkereszti és dél-bükki miocén vulkanitokat-tufákat tartalmazó, Nyári P. vezette kutatási témával, miközben a Bükk-hegység képződményeinek - csak földtani alapú - prognosztikus vizsgálatával is foglalkoztunk, pl. a középső-triász vulkánitok, vulkanoklasztok és a perm tarka homokkő tagozat minőségének megismerésével. A szerény eredmények új kutatások megkezdését még nem indokolták. A jövő perspektíváit akkor egy egész szezonra való, alacsonyabb rendű légi anomália sor - több terepi szezonra elegendő - földi ellenőrzési programja jelenthette volna. Fölmerült az Upponyihegységből ismert korábbi kutatások revíziója is. így tehát a közvetlen tervkészítés nem volt időszerű 1972 év augusztus-szeptember végére. Ez időben a franciaországi Commissariat a l'Energie Atomique (CEA) ösztöndíjával majd egy évi tanulmányútra készültem. 4. ábra: Az Észak-Magyarországi kirendeltségen, Eger, 1971. Balról jobbra: Géresi Gyula geofizikus, Elek István geofizikus, üzemi kutatásvezető főmérnök, Nagy László geofizikus-technikus, Kiss Dezső geológustechnikus, Nyári Péter vezető geológustechnikus, Fritz József rajzoló, operátorok és Ság László geológus (látogatóban).