Szakáll Sándor, Morvai Gusztáv: Érckutatások Magyarországon a 20. században (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 13., Miskolc – Rudabánya, 2002)

Szabó Imre: Az Upponyi- és Bükk hegységi sugárzóanyag-kutatások története

5. ábra: A MÉV analitikai laboratóriumának tagjai Szilvásváradon, 1972-ben, Upor Endre vegyészmérnök laborvezetővel (jobbról a harmadik). November elején Gerzson I. geofizikussal - szinte hihetetlen - a párizsi repülőtéren fogadnak és úton vagyunk szállásunk felé. Esős, kellemetlen, hűvös idő fogad, de nem fázunk, fűt az ismeretlen felfedezésének láza. Az elkövetkező hónapokban egy életre való élménnyel gazdagodva telítődtünk, soha nem látott szakmai tapasztalatokkal. Megismertük a gránit intrúziók hidrotermás uránszurokérces előfordulásait és az azokkal közvetlen kapcsolatban lévő, permi összletek szediment urán telepeit, valamint számos kutatás-metodikai eljárást. Új ismeretekkel felvértezve érkeztem vissza 1973 júniusában. De még „romjait" sem találtam az elhagyott kutató részlegnek. Felszámolták mindenestől az egri kirendeltséget, a munkatársak szétszéledtek. Csáki F. kilépett a vállalattól, új vizekre evezett, Nyári P. újból benevezett egy mongóliai expedícióba stb. Ebben a helyzetben mégiscsak a perm tarka képződményeit kellett tüzetesebben megvizsgálni. Igaz lehet-e az az általános összefüggés, hogy a perm időszak tarka összletében az urán dúsulás lehetősége általánosan valószínű, illetve nálunk sem lehetetlen, annyi más ismert permi összlethez hasonlóan. Ezt az elképzelést itt azonban az újabb légi mérések nem támogatták, értékelhető anomáliákat nem jeleztek. A terület közelebbi vizsgálata terepi bejárást kívánt, gamma sugárzás mérő műszerek segítségével. Terepi sugárzás mérő műszereket kaptunk, - a MÉV által kifejlesztett szcintillációs készülékeket -, amelyek már jóval érzékenyebbek voltak, mint a korábban használt UR4M terepi műszerek. Műszerkezelésre alkalmilag betanított diákokkal (operátorokkal) és egy geofizikus technikussal próbált tájékozódni a terepen a y-anomália vadász csapat 1973 nyarán (6. ábra). A permi tarka összlet Balogh K. l:25000-es térképén ábrázolt előfordulásai a valóságban a talajtakaróval és törmelékkel fedett lejtőkön nem sokat mutattak meg magukból, részletes felfedezésük egy-egy feltárásuk megtalálása körülményesnek bizonyult, bemérésük lassan haladt, de bizonyos tájékozódást szereztünk - főleg a sorozat felső vörös, agyagos részére, a szentléleki bejáróút környékén -, ha nem is nagyon biztatót. A permi homokkőben a háttérsugárzás kétszeresét több ízben mértük, malachitos-azuritos homokkőrétegek környékén, ami már figyelemre méltó jelenség volt A terepi munkák befejezése után némi eredménnyel zártuk a szezont. A további lépésekre vonatkozóan, katonai nyelven szólva, az erőszakos felderítés módszeréhez kellett folyamodni. A következő, 1974. évre összeállított tervjavaslatunkban a képződmény teljes rétegsorát feltáró, néhány prognosztikus célú mélyfúrást javasoltunk a permi tarka sorozat három szerkezeti körzetére: a Nagyvisnyó-Dédesi egység, a Dédesvár-Mályinka szinklinális terület és a MagasBükk úgynevezett északi bükki antiklinálisa déli szárnyának középső részére, amit a vállalati kutatás